Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Témák - Brigo

Oldalak: [1]
1
Szükséges leírnunk az etikettet, a túrák jó hangulatú és gördülékeny működésének feltételeinek biztosítása miatt.
Hála, eddig éveken keresztül nem volt erre szükség, mert szerencsésen alakultak a dolgok és ti is szuper hozzáállást adtatok! :)
A legfontosabb szempont, hogy a túrákra tanulni, tapasztalatot és repült időt gyűjteni és kicsit lazulni  jöttök, ehhez adjuk magunkat. 100% -ban!
Figyelmet, segítséget nyújtani mindenhez ami a repüléssel összefügg és mint tudjuk az alvástól az étkezésig és a felkészülésig, ebbe minden beletartozik.
Átbeszélni a repüléseket, a terveiteket, célokat megvalósítani, startoknál figyelni, a meteót kifürkészni, figyelni a radart, felvinni a hegyre titeket időben de, amikor A vizsgásunk is van, akkor a leszállóban is ott kell lennünk, nem csak a startnál.
 
Amikor külföldre szervezünk túrát a felszállító buszokra szükség van, hogy a résztvevők csak a repülésre tudjanak koncentrálni (és az oktatók is csak erre) és eltudjunk jutni a starthelyekre a legrövidebb időn belül.
 Az első körben mindenki egyszerre, hogy a következő felszállítási időpontban már lent legyen legalább egy busz, így csökkentve a várakozási időt.
Aki Magyarországról indul a túrára, lehetősége van griff és/ vagy az általunk bérelt busszal jönni  ( ebben az esetben biztos helye van a kiutazásra és a felszállításokra és minden tanításra amit nyújtani szeretnénk ) 
Ha néhány tagunk, kényelmi szempontok ( vagy a család szállítása ) miatt inkább saját autóval jönne a szállásra, az is lehetséges, de akkor vagy nem kíván élni a felszállítással vagy felszállítási díjként hozzájárul a kivitt felszállító busz költségéhez ( attól függetlenül mennyiszer vette az igénybe. )
Így lehet megoldani, hogy együtt mozogjon a csapat, ami fontos feltétele a jó szervezésnek.
Sajnos, ha ez így nem áll össze akkor nem tudjuk a felszállítást biztosítani és a többit is csak csökkentetten, hiszen az időnket adjuk és azok az apró párbeszédek, történések, szösszenetek, amik fontosak lehetnek, már elmúlnak mire a saját autós csapat megérkezik.. és ami a legnagyobb probléma, hogy az egyik oktatónkat a tanítás helyett, állandó sofőrködésre kényszerítjük.
Sokszor volt szerencsénk az utóbbi időkben hogy csak 7 fővel megtelt buszokkal tudtunk menni és akkor a plussz autósokat is feltudtuk vinni, időben. Viszont nem mindig van ilyen szerencsénk.
Ezért ha a szokásos :) 18-20 fős túrákra jönnétek és számotokra a fő szempont:( Kezdőként vagy Gyakorló Pilótaként) a kedvezőbb ár, felszállítás és a tanulás, ajánljuk, hogy a kijutást a busszal tedd meg :)
Ha a kényelem és a felszállítás, esetleg némi tudásvágy is szempont ( Pilótaként vagy sok órás Gyakorló Pilótaként ) : és a felszállítás nem megoldható kényelmesen és hasznosan, mert sokkal többen jöttök külön autóval, mint amennyi hely marad a buszban, akkor buszt fogunk bérelni és annak a költségeit kell összedobni. :)
Ha, más szempontok miatt, saját autóval jönnétek, de a felszállítást sem vennétek igénybe és már nagyon tanulni sem tudtok tőlünk :) ez, a szervezésnél egyáltalán nem okoz problémát és nektek sem plussz költséget, hiszen csak a jó társaság miatt is jöttök a túrákra, akár családi programként :)
Természetesen, nektek is jár a figyelmünk és a segítségünk :) hiszen a biztonság, a sok repülés és a jó hangulat a fő szempont :)

Reméljük, most hogy felfedtük ezeket a háttér infókat, már jobban érteni fogjátok miért fontos a csapat összefogása, a lojalitás és a segítségnyújtás egymás iránt a klubban.
Ha lehet töltsük meg a buszokat, mert nem tudjuk azt a színvonalat nyújtani nektek, amit szeretnénk és megérdemeltek!

Köszi
Brigo és Joe

2
Akik szeretnének menni másik klub túrájára, a Pilótáinknak Jó repülést és szép leszállást kívánunk és keltsétek továbbra is jó hírünket :)
Az erre vonatkozó általános etikett A vizsgásoknak :)
Aki szeretne csatlakozni másik klubhoz vagy oktatóhoz ( egy-egy túrára ), elsőként az oktatójától kell érdeklődni hogy támogatja-e ezt a szándékát!

 Milyen szempontokat vesz figyelembe  ilyenkor az oktatótok?
Elsőként, tájékozódik a helyről ha számára még nem ismert, a  túrát szervező oktatók személyéről..., stb.
 A hely és az időjárás adottságai a túra időpontjában és ehhez képest a még A vizsgás repült ideje, készségei és képességei, esetleges rossz berögződései, alkalmas felszerelés van-e stb )

Ha támogatja, akkor az oktatótok megkeresi a túraszervezőt és ők pár szóval átbeszélik amire esetleg figyelnie kell vagy már nem szükséges figyelnie a "nevelőszülőknek" :)
amit még erről tudni érdemes:
Ha egy A vizsgás jelentkezik egy a Klubján kívüli túrára - akikhez jelentkezik ( szintén bevett szokás szerint ) felhívják az Oktatóját, hogy érdeklődjenek felőle.. ez is az etikett része amitől biztonságossá tesszük a túrákat.. Hála, ezt is sok Oktató megteszi, nem csak mi és az a véleményünk, hogy amelyik Oktató ezt nem teszi meg, azt igazából nem is érdekli a biztonság és a növendék sem akit visz.

3
Túráinkról / Makarska
« Dátum: 2013. Szeptember 08. - 23:21:35 »
Felfedeztük Makarskát :)
Az első ami eszembe jut az az illat, ahogyan a tenger párája összekeveredik a fenyőfákéval, a napsütéssel és olyan balzsamos szauna szag terjeng édeskésen a levegőben. Utána a hihetetlenül változatos növényvilág...amíg a szem ellát csodálatos fenyőerdők zöldellenek a sziklás hegyvidéken. A tenger közelében az útra ráhajló olajfák és fügefák, az apró virágú leander bokrok és a sétáló utca betonjából kinövő pálmák. A tengernek mereven ellenállni próbáló évezredes sziklákon kapaszkodó ősfenyők és kaktuszok pompás változatossága.

Az elképesztően monumentális a Biokovó-hegység felségesen húzódik meg a háttérben.

A horvát vendégszeretet is szinte végtelen :) A helyi siklóernyős guru (akivel mindent jó előre többször is leegyeztettünk) nagy szeretettel várt már ránk és mi befizettük a helyi díjakat. Elmentünk megnézni a leszállót...képzelhetitek milyen arcunk lett amikor ez a látvány tárult elénk: az alsó tangabugyi alakú leszállóra beraktak egy Jetski kölcsönzőt és néhány bódét viszont a felsőbe két áram fejlesztőt a sörözők ellátására, voltak még ott hatalmas kövek és tönkök is. Good luck! :) A helyi erő reakciója az volt, hogy van itt még egy vészleszálló csak az mindig túrbós… :) köszi! De, mi nem adtuk fel!!

 Na, akkor nézzünk feljebbről leszállót, irány a hegy :)! Már ki is néztünk egy szép zöld pázsitos focipályát a parton (ami, magántulajdonban van és 10 eu kértek volna leszállásonként) és felette egy elhanyagolt magyarországi leszállónak is megfelelő senkiföldjét :) (az free volt :))

Hú, de a hegy az gyönyörű! A starthely a Nemzeti Park része (beugrós! napi 5 eu, néha kaptunk kedvezményt) és 1300 méter magasan van...az oda vezető gyalogúton az az érzésem támadt mindig, mintha a világ tetején lennék...voltam már magasabb starthelyeken is..mégis ez a gyönyörű sziklás hegygerinc magával ragadott...olyan természetes, az emberi jelenlétnek alig vehetjük nyomát, az a pár kis ház ami fent van teljesen beleolvad a környezetbe, mert még a tetejüket is a hegy köveiből építették.

A starthelyre nagyon igényes aszfalt út vezet fel, néha le kellett lassítani egy pár kedves ott kószáló lovacska miatt.. láttunk hegyi zergét is..az egész hely páratlan és gyönyörű...a starthely sziklás, de elég nagy! (startnál, nem nagyon szabad elesni a nagy kövek miatt és a zsinórok is leakadhatnak)

Már alig vártuk a másnapot! Reggel rohantunk fel a hegyre (kb 1.5 óra a feljutás:)) és miután mindenki szépen elstartolt, repült és leszállt, felmentünk még egyszer :) aztán tengereztünk..kb ez volt a program, minden nap :)

Nagyon jó hangulatú kis társaság verődött össze :) szinte mindennap repültünk, néha sikerült kicsit gerinc fölé kerülni egy- két ügyes pilótának de, akinek csak lecsúszást adott az is elégedett volt, mert a látvány fantasztikus, gyönyörű a tenger felülről! 

Mivel a leszálló a tengerparton volt, rögtön utána úsztunk, söröztünk a parton, napoztunk, tengeri sünit fogdostunk..Esténként vacsorát főztünk, egyik este mennyei Makrélát sütöttünk, rozmaringgal és citrommal töltve, spenótos-fokhagymás vajas krumplival..hmmmm...fekete kagyló tejszínes mártásban :) ..hmmm... ,sok kimitszeretszet ittunk, sörözgettünk, borozgattunk, vízipipáztunk, előkerült a gitár és a szájharmonika is... énekelgettünk, beszélgettünk..kártyáztunk és bassoztunk...
Igazi nyaralgatós túra volt, bejártuk Makarskát, nappal is és éjjel is más arcát mutatta..mindkettő nagyon tetszett :) A tenger tiszta és nem olyan sós mint az emlékezetben volt, hűsítő, kellemes.. egyik nap elkirándultunk Omisba, nagyon tündéri tengerparti városka, ott volt leszálló dögivel csak hivatalos starthely nem :)  Kirándultunk még másik napokon is, kb. 100 km-re van Greda...nagyon megérte, izgalmas repülés lett belőle, (Joe volt a berepülő pilóta, mert a leszállót nem láttuk a starthelyről :)) valakinek kettő is, délelőtt az egyik Svilajáról a másik, délután a Gredáról...ott is találkoztunk a helyi mindenhatóval :) rendes tag :) és a hely is nagyon működik :)  (7-8 termikek is szoktak lenni)

Sok mindenről tudnék még írni :) Összefoglalva nagyon jó kis túra volt, az első 4 nap 22 emberrel jó kis pörgős, azután 10 fős családias hangulatú...

Utolsó nap még felmentünk páran a hegyre, egy utolsó lecsúszásra :) Hazafelé még megálltunk Trogírban sétálgatni és ebédelni, vettem friss fügét a piacon ... érett, édes, finom, a legfinomabb gyümölcs :)

Amikor az ember egy új helyet fedez fel, a legfontosabb a jó társaság :) és mindig kell hozzá egy adag bátorság, kitartás, és lazaság valamint az a hozzáállás ami a siklóernyőst elégedetté teszi...lesz ahogyan lesz a most-ot kell élni és felfedezni benne az örömöt :)

Nagyon köszönjük az egész társaságnak :) Szuper volt!

 

4
Siklóernyőzés (paragliding)tanfolyam / Gondolatok a repülésről...
« Dátum: 2012. November 29. - 22:30:10 »
Karsay Dóri tollából:

"Mindössze két hónap telt el a legelső ernyőbontogatástól a valódi repülésemig. Kislány korom
óta számtalanszor álmodoztam róla, hogy repülök, talán a vizet is ezért imádom annyira,
a szabadság érzése, a könnyed mozgások ez mind közös a vízben és a levegőben. Kínai
horoszkópom szerint sárkány vagyok, így a repülés nem is kérdés, talán csak a mikor.
Hát eljött az ideje. Kupolázás, kis dombos start-leszállás gyakorlatok különböző helyeken,
elméleti vizsga majd Lijak.
Minden állomás hatalmas mérföldkő. Leírhatatlan élményt adtak, egyiket sem hanyagolhatom
el, vagy nagyíthatom fel, hogy többet jelentett, mert mindegyik után ugyanaz a túláradó
boldogság érzése fogott el. A griffnél egy csodálatos csapat tagjává válhattam, ahol nem csak
remek oktatókra, de barátokra is találtam.
Nem szeretnék, de mégis elfogult vagyok Lijakkal (Szlovénia) kapcsolatban. A legelső igazi
magas startom. 600 méter magasságból indultunk, a hegyről még nem is olyan hatalmasnak
tűnő mélységbe. Már számtalanszor lejátszottam magamban az egész szituációt, minden
pont úgy történt, kivéve az élményt. Egyáltalán nem ilyennek képzeltem, hogy is tudhattam
volna, hiszen korábban még nem éltem át. Hirtelen eltűnt alólam minden, csak az apró
hangyaméretű autócskákat és a makettszerű tájat láttam. Egészen más, mint egy repülőből.
A szél süvít a fülem mellett, a rádió zümmög és akadozva ugyan, de hallom az utasításokat,
valahogy mindig balfék visszhangzik a fülemben. A kezdeti sokk után egészen elengedtem
magam, már teljesen hátradőltem és, a végén profikhoz (utólag így mondták) hasonlóan
testkormányzással egybekötve szálltam le. Persze mindez nem volt teljesen tudatos, és utána
kaptam egy fejkoppintást, hogy ezt azért még nem szabad ilyen bátran. Mindent összegezve
végleg megfertőzött az élmény, és nincs megállás.

5
Hova megyünk repülni - Club élet / Távrepüléseink :)
« Dátum: 2012. Szeptember 21. - 01:22:32 »
Első távom:
Leérve Kalocsára láttuk, hogy jó helyen vagyunk ,gyönyörű felhőutak sorakoztak a nagy kék égen! A szél kicsit erősnek tűnt, ezért inkább tandemban indultunk el a kedvesemmel, Joeval! Elsőként Bulcsú indult :) nem túl magasan,de ügyesen el is tolta! A következő Gaber volt, ő már reggel megmutatta nekünk, hova fog leszállni, a házától pár méterre van egy  füves placc :) ...ő is szépen eltolta! Mi is startoltunk és elég gírhelősen, de elindultunk a Duna felé, sajnos nagyon nem adta, olyan süllyedéseket kaptunk, hogy 10 km múlva le kellett szállnunk... még soha nem mentünk, ilyen picuri távot :D ...mivel még csak 3 óra volt és felettünk elszállt az Egri Peti, gyorsan a Pityke segítségével visszamentünk egy újabb húzásra, de csak vidámpark volt :) mentünk egy kört és leszálltunk :)
Még mindig árnyékban volt a starthely, Joe tanácsára elkezdtem kipakolni, hogy egy picit repüljek..fél óra múlva már sokkal jobban nézett ki az ég. Pityke felhúzott és már akkor éreztem,hogy van egy kis gondom..annyira el lett állítva a beülőm,hogy teljesen feküdtem benne és még a kocsit sem láttam, ráadásul beindult az idő és folyamatosan fognom kellett az ernyőt, visított a varióm....aztán a Pityke :) ,hogy oldjak már le, de nem értem el a kioldót..közben nagyon kellett figyelnem, hogy ne forduljon el az ernyő amíg én a kioldással bajlódok... elég para volt, végre sikerült, pont egy termik közepén és fél percem volt, hogy a fékekkel a kezemben legalább a vállhevederek hosszát csökkentsem, de így is csak hasizmozva tudtam ülni és testkormányozni a termikben! Már a reptér felett elfáradtam :) Gondoltam, mindjárt leszállok,de akkor már 1100 méteren tekertem egy kukorica csuhéval. Szépen, könnyedén peregve körbe táncolt, közben  álmosan sütött a nap, csodálatos volt  minden ... egy kis időre el is felejtkeztem a kényelmetlen vagy inkább lehetetlen pozitúrámról ... láttam eltávolodni a repteret, Joe a rádión keresztül öntötte belém a lelket, hogy jól csinálom és csak tekertem és tekertem ... néztem, 1300 m vagyok a Dunához való átkelésre, az egész jó! Megkerestem a hátszelem és gondoltam uzsgyi előre... kezdett egyre hidegebb lenni! Néztem a felettem lévő felhőt ahogy közeledtem, egyre jobban fújt a szél és elég erős volt az emelés! Nem nagyon mertem nem tekerni, mert az biztonságosabbnak gondoltam, mint bukdácsolni a fel és leáramló levegőn keresztül ... az ég olyan volt mintha egy nagy koszos rongy lenne felettem, körben mindenhol hideg volt és a rossz ülésem miatt nem volt tökéletes a testkormányzásom, legalábbis nem tudtam volna hirtelen változtatni rajta, a szél annyira fújt ,hogy amikor szembe kerültem vele vissza kellett tolni a fékeimet, nehogy tekerés közben elhúzzam, szóval nekem Mega Para Full felhő ... nem mertem rádiózni, de muszáj volt ... mondtam Joenak, hogy nagyon szarul néz ki innen északi irányba és körbe ... én inkább visszafordulok ... ő nyugtatott,hogy nem állt össze és jó helyen vagyok, akkor elkezdett dobálósabb lenni ... akár jó helyen vagyok, akár nem ez most nekem nagyon sok ... a kék eget akarom látni és visszafordultam. 1700m-ről a bika szélben fület akartam csukni, de az új beállításom miatt azt sem értem el elsőre, rejtett tartalék hasizmaimat megfeszítve, ami már amúgy is remegett a megerőltetéstől és a hátam is kezdett beszakadni :) a fájdalomtól, csak hogy jó legyen :) elkaptam a zsinórokat és lehúztam a fenébe ... akkor már csak 1 m/s emelt és parásan lifegtek a füleim a szélben, olyan hangja lett, hogy majd be tojtam, de csak húztam, húztam és vártam hogy meglássam az eget ... a felhő párája az ernyő felett-alatt hömpölygött, szerintem egy ideig nem nagyon haladtam előre, de még odáztam, hogy a gyorsítót is kinyomjam és az ernyőm még instabilabb legyen ... közben néztem a magasságom is és végül kisütött a nap :) gondoltam, inkább visszamegyek kicsit (vagy nagyon ,egészen a reptérig :) vissza a biztonságos és ismert táj felé), de Joe nem díjazta az ötletem ... azt mondta: Menjek innen el már végre :D, Menjek át a Dunán, toljam a távot és ne féljek ... és ő majd értem jön :) ...na, akkor újratervezés....végül is a magasságom még jó, még utol érhetem azt a felhőt ami alól, kis krumpli módjára kiküzdöttem magam ... elindultam a fini kis emelésben és újra áttekertem a Dunán, most volt időm nézelődni, örülni ... kitekertem 1200m-ig aztán már csak buborékokat fogtam, ezért hátszélbe fordultam és csúsztam a kis távomat ... élveztem ezt a finom siklást a széllel ... már 700m-nél elkezdtem a tervezést ... néztem a füstoszlopokat, jól körbe néztem, nincs -e vezeték  450m-nél eldöntöttem, melyik legyen a leszállóm ... az túl poros, ott kukorica van, az nagyon lejt ... meg ilyenek ... milyen erős a szél és merről fúj, de a gps is nagy segítség ebben :) Egy hatalmas területet néztem ki a 6-os út és az M6-os között, a szél irány az utakkal volt párhuzamos! A vicces az, hogy megszokjuk a tanuló idő alatt (a biztonság miatt!), hogy a leszálló közepét célozzuk be ... akkorát mosolyogtam magamon ... megbolondultam? fog a fene fél km-t gyalogolni az út széléig :D és szépen leszálltam az utat szegélyező  fasortól 10 méterre ... lábra érkeztem  :), még futottam az ernyővel a fejem felett picit ... visszafordultam, letettem ... Felhívtam a Kedvesem !!!:)
és még egy kicsit :) a fotelembe ülve, a rózsám mellet néztem a naplementét ... boldogan, békésen ....
Köszönöm mindenkinek a kedves, bátorító "csak így továbbokat" :D !!!!
1ó 5 perc és 26 km!!! :)

6
Túráinkról / Montenegró
« Dátum: 2012. Január 10. - 19:20:26 »
hétvégén kiderül megyünk e vagy nem ... február végén.
első kézből kapunk a helyről, időjárásról, szállásokról infokat ...
csak akkor vágunk bele ha esély van a kellemes időre, és nem túl nyűgös a ottani utakon odaérni :-)
az biztos, hogy a hely gyönyörű ... és a tengerparton lehet repülni :-)

Oldalak: [1]