Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Rácz Monika

Oldalak: [1] 2
1
Első repülés ... / Helyzetjelentés :)))
« Dátum: 2013. Augusztus 20. - 21:47:16 »

Jelentem repültem, Egeden, magasat !!! :))))
Azt hiszem aznap ott én voltam a nap hőse, mert mint kiderült, ott és akkor majdhogynem csak nekem adta az időjárás...voltak páran akik 1-2 órával később startoltak, és merültek mint a balta...szóval elmondhatom, hogy jó időben voltam jó helyen :)
LégyszivesTamás , mint humán vario segédkezett a termákolásban, ezúton is csoccsantásaim neki...
Szóval az 520-as starthelyről kilőttem egyenesen /!?!/ az első termikemig, ami szépen vitt felfelé, körözgettem, néztem közben a variot, 700, 800, közben figyelgettem hogy benne tudjak maradni, a következő percben már 1200-at mutatott a müszer... /hogy a két érték közti időben mi történt az teljesen kiesett, annyira koncentráltam/
Finom idő volt, még a rádióba is tudtam pár riadtkás mondatot nyögni: "1200-on vagyok és mindenhol emel", 1500-nál Tamás közölte, "na, ilyen magasan se voltál még, akkor repülj!" :))))
A lélektani határomat 1600-nál értem el szó szerint a következő gondolatmenet kiséretében:
-1600...
-Húú de kicsi ott lent minden!!!
-Jééé, hányingerem van és szédülök?
-Oké, akkor nézzünk szét, kék az ég, magasak a hegyek...hubazeg le kéne menni!
:DDDDDD
Mitagadás, elsőre nem kicsit volt magányos érzésem odafenn:)))))
Na, akkor lerágyijóztam a nagyoknak, hogy most aztán már jöhetnék lefelé is, és jöhetett a fülcsuk-gyorsitó...
Mitagadás, kesztyű ide vagy oda, emberesen megharcoltam a fülcsukó zsinórjaim hosszútávú lenntartásával:)))
Időnként, amikor már eléggé elfáradtam, Joe mester aranyköpését ismételgettem, miszerint is: "Akúúúvaszádat!!!"
Csak hogy legyen még a karomban erő a további fülcsuk-hoz:)))
A vario hasznos jószág, legalább nyomon követhettem a lassú magasságvesztésemet is, nézzétek el nekem, de ez is élmény volt :)))
Felfelé nem volt ritka hogy 5-6-os emeléseim is voltak, ehhez képest a lefelé menet a kis -0.8-as sülyedésem smafu volt:)
Nagy élmény volt, ezt is szokni kell :)))

2
Siklóernyőzés (paragliding)tanfolyam / Re:Gondolatok a repülésről...
« Dátum: 2013. Április 22. - 15:37:34 »
Ha nehézkesen is, de végre beindult az idei szezon!!! Végre!!!
Irány Gödöllő, csörlés lesz!!!!!
Két hete már leporolhattam az ernyőmet ott, kiskacsás startomon sokan jól mulattak, de ki bánja? Lógott végre a lábam, jihááá!!!!!
Szóval szombat, Gödöllő, Joe-ékkal tali az Örsön, újoncokkal egy kis traccsparti, és már gurultunk is a reptér felé...Tamástól megtanultam, ha repülni akarsz ne vacakolj, terits ki, készülj be és gyerünk, mert később tömeg lesz! Különben is: repülni jöttél nemde? :)
Igy is tettem, imádós szép kék bálnám a hátam mögött, pilóta kész, és go!
Érdekes hogy most nem volt bennem az a fajta paraművek, mint eddig, a csörlős autó már elindult, mikor joe még odakiabált nekem:
Maaaunika, nem akarsz gyakorolni?
Hát jókor szólsz, és széles vigyorral nekilódultam, egy lépés, kettő, három, és már suhantam is felfelé. Közben folyamatosan a mondóka járt a fejemben: ernyő, kötél, ernyő, kötél, ernyő, kötél :)))))
Korrigálni is csak nagyon finomakat kellett, egyenletes húzást kaptam és az idő is nyugis volt, és tudtam, ha bármi gáz lenne, a rádióval a fülemben lentről kapok instrukciókat:)
A plafon közelében egy szép leoldás után hátraarc és az erdő szélénél egerészve haladtam visszafelé...Tamás útmutatásával sikerült egy termiket is találni ahol tudtam kicsit nullázgatni, ez volt életem második termikelése, jó volt kicsit ezt is gyakorolni, bele is szédültem kicsit, igy inkább a környező tájban gyönyörködtem aztán amikor már eléggé visszasodródtam a leszállóhoz jöhetett egy jó kis hátszeles landolás:))))))
És az elmaradhatatlan széles vigyor és adrenalin löket :))))
Soha rosszabb napot, imádtam!!!!!!!

3
Túráinkról / Re:Monaco
« Dátum: 2013. Február 05. - 19:46:22 »
Sziasztok!
Nos, a csapat nagyrésze Monaco-ban még, de képekkel már szolgáltak, hogy az itthon maradtaknak se kelljen kizárólag a fantáziájukra hagyatkozni :)
Élménybeszámolókat az idei farsangon hallhatunk majd :)

4
Siklóernyőzés (paragliding)tanfolyam / Re:Gondolatok a repülésről...
« Dátum: 2012. November 30. - 19:28:57 »
Szuper kis beszámoló-csokor:))))))
Nekem már most elvonási tüneteim vannak csókolom.))))

5
Túráinkról / Re:Lijak
« Dátum: 2012. Szeptember 28. - 08:19:02 »
Bigókám!!!
Lijak ÖRÖK!! Nem csak neked, nekem is:)))
És persze azt se felejtsük el, hogy a lemerült rédiód ellenére Joe lentről lelkesen mondogatta neked, hogy ügyes vagy Brigóka, ha hallasz fordulj el balra, és bár ezek szerint te nem hallhattad, de azért mégis balra fordultál:)))))
És hogy milyen büszkén mormolta maga elé, hogy gyakorlod a spirált:)))))
Szóval Lijakra vissza kell mennünk, mindenképp!!!!!!!!

6
Túráinkról / Re:Tolmin
« Dátum: 2012. Július 20. - 18:59:11 »
TOLMIN tényleg komoly hely!!!
Még azt is sikerült elfeledtetnie velem, hogy a fiúk egész úton szivattak a paráztatós dumáikkal:))
Nem volt elég sokk nekem, hogy Brigóm nem jött velünk, így egyedüli nőneműként "élvezhettem" a helyzetet, ráadásul az ismert és imádott Lijak helyett Joe úgy frissen melegében fülig érő vigyorral kérdezte féléjfélkor: Gyerekek mi lenne ha Tolminba mennénk?
Hát ööö, mi lehetne? Mivel rajta kivül egyikünk sem volt még ott, hát sok ellenvetésünk nem akadt:)
Igy hát indultunk, a busz lakóautóként beüzemelve, mindenkinek jutott egy sor ahol elnyúlhatott, Joe pedig veterán kamionosokat megszégyenítő éberséggel túrta maga előtt a kilómétereket:)
Én azért még Brigóval váltottam pár lélekmelegitő sms-t, el lettem látva jótanácsokkal, aminek igazán örültem:)))
Kora reggel már Robi ernyőjére várakozva süttettük magunkat a szlovén napon, szürcsölgettük a reggeli capuccinoinkat, és csorgattuk a nyálunkat a tűzpiros, ropogós Rook láttán!!!
Petinek még belefért egy gyors üzenet Robi számára, csak hogy megnyugodjon, tutira kutyázni fogunk az ernyőjével, aztán már suhantunk is Tolmin felé, mesés tájakon, hatalmas hegyek között és hihetetlen türkizkék patakok /folyók??/ mentén.
A leszállóba érve a szokásos, "Gyerekek, ez itt a leszálló, ott fenn meg /HOL????Bazz, nemáá, ottfenn?/ a starthely, kis szakértés, és irány a csúcsra!!
Laza 30 perc, a zergék számára is kemény melót igénylő hegyi szerpentinen, hányingereseknek nagyon nem ajánlom a hátsó üléssort, nem részletezném, mi lenne a végkifejlet!!
A starthelynél a parkolóban kis meglepi fogadott minket, sorompó, előtte kocsiban ülő akárkibárki, táblán a felirat: Ticket Controll
Na bazz!! Értelmezzük csak!! Ha ez controll, akkor a napijegy vásárlása mégsem itt lett volna?
Bingo!!!! /Megintbazz!!!/ Fiúka akit kitettek a napra száradni sűrű tárogatások közepette kért elnézést, amiért itt fenn a dupláját kell fizetni a napijegynek, mintha lenn /De hol is?/ megvettük volna. SEBAJ!!! "Főúr, még egy fogpiszkálót!!!" alapon fizettünk és mentünk.
Hát mit is mondhatnék, elakadt a lélegzetem, de hát mit is csodálkozom, külföldön már csak ilyen "szar" starthelyekkel tudnak szolgálni, ahol még a ToiToi klotyónak is Donald rágó illata van:))))
Miután ezen is jót röhögtünk , kirámoltunk, és mivel a fiúk eldöntötték, hogy bedobnak engem a festék szerepébe, nem sok tiltakoznivalóm akadt:)
Robi fini kis Gin Bolerojával elsőre, kutyázás nélkül olyan startot nyomtam, hogy fejben gyorsan lejátszottam egy vállveregetést:)
1081 méter magasan indulni, egy stabil ernyőcskével, egyenletesen fújó szélben, mi lehet más álma egy elsőtermikelőnek?:))))
Joe a rádión "mesélt" nekem közben kb így:
"- Nagyon jó, Mónika, ahogy megbeszéltük, indulj el az antennák irányába, hopsz és ott mintha lett volna egy emelésed...." - és jééé, tényleg volt - na akkor itt kell megtekerned, hátha....- és tényleg, köröztem, emelkedtem, köröztem emelkedtem, jihááá, mintha termikelnék!!!!!!!
- Na és akkor most körülnézhetsz! - én meg az orrom alatt, füligvigyorban, miért, szerinted eddig csukott szemmel repültem?:))))
És ez így ment az első 10 percben, mikor is megvilágosodni látszott a szöszi fejem:
Lehet, ha nem izomból akarok a termikben maradni, akkor nem ártana mondjuk ha testtel is rádőlnék teljesen? Hát próbáljuk csak meg!!! Jééé, kocsmapult effekt működik!!!!!! És nem is olyan fárasztó, mint jobb karral izmozni:))))
Na innentől volt igazán élmény az élmény, mondhatom!
Főleg amikor Tamás is beledicsért a rádióba a legkisebb fiókának, rögtön a tetején ültem az ernyőt, akkorát hízott a májam:)))))
Később a leszállóhoz közelítve elsuhantam pár tehén feje felett, gondoltam éneklek már nekik is valamit, örüljenek, hogy történik velük is valami, a nyolcasozás közben persze jöttek kicsi pöffök, amik emelgettek, igy a Boci boci tarka szövege is kissé módosult, kb igy:
Boci boci tarka,
Se füle se....a kuuuva anyját...faaarka,
Oda megyünk lakni...upsz le kéne száálni!!!
Hát hogy a tehenek értékelték-e nem tudom, de én roppant jól szórakoztam magamon:)))
Joe a lelkemre kötötte, hogy ha földet értem, akkor a traktorosokról szóló rémhirek jussanak eszembe és nagyon gyorsan csomagoljam magam biztonságos helyre, de még arra volt időm, hogy Tomi és Peti landolásait megörökitsem.
Miután mindhárman összeraktuk a motyóinkat befetrengtünk egy almafa alá, és néztük ahogy Joe tovasuhan a hegygerincek mentén...Néha úgy látszott hogy le fog rohadni, de aztán valahogy mindig talált egy emelést valahol, amivel tovább tudott haladni, nem is értem én ezt:))))
Közben kiderült, hogy a helyi parataxisok úgy gondolták hétköznap napközben 3-4 emberért nem fognak járatot inditani a starthelyre, így Joe is visszafordult sok kilométerről, gondoltuk ajjajj, ha ő is lerohad, akkor mi mind lent leszünk, a buszunk meg fenn a starthelyen, és immár négyen várhatjuk majd a hülye felszállitókat:)))
Azt hiszem Joe-t szeretik a PG szellemei, mert végignézhettük ahogy visszaszáll a starthelyre:)))
A slusszpoén csak annyi volt, hogy mire ő visszaszállt, addigra Petit mégis fel tudta vinni valaki a kocsinkhoz, úgyhogy kb egyidőben értek oda mindketten:))))
Szóval ez a része jobban is elsülhetett volna, de én megtanultam, hogy annak kell örülni ami van, nem pedig azon keseregni ami nincs, és persze a nap hőseként én már könnyen beszéltem, hiszen én termikeltem 40 percet nem ők, pedig igazán megérdemelték volna !
A délutáni szélviszonyok nekem már nem annyira kedveztek, láttam pár érdekes startot, ezért meghagytam az ügyesebbeknek a lehetőséget, és büszkén mondhatom, Tomi és Peti startjai olyan vajsimák voltak, amilyet örömmel nézek végig akár ezerszer is :)
Tamás délelőtt a Rook-al csúszott egyet, délután már a Bright volt a feje felett, de még igy is nagyon szépet repült, ahogy Peti is, bár nem volt magasan, de nullázgatni elég sokáig tudott /szakértelem hijján kéretik nem kijavitani ha netán valamit rosszul irtam, a jószándék megvolt:P/
Szóval nap végére mindenki elégedett lehetett, bár ilyenkor a telhetetlenségi faktor is beindul, ezt tudjuk:)))
A GRIFFeknél mindig zajlik az élet, és a hirtelen jött ötletekből is nagy élmények születnek, és abban biztos vagyok, hogy TOLMIN nem most látott minket elsőzör, főleg nem utoljára!!!!!
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.334538083296280.77130.100002202747278&type=3



7
Hova megyünk repülni - Club élet / Eged 2012 06 15-17
« Dátum: 2012. Június 18. - 12:30:57 »
Ismét egy sikeres hétvége!!!
Nem is tudom hol kezdjem:)
Talán ott, hogy a windguru istene kegyes volt hozzánk, így tervezgetések után kialakult a kép: megyünk Egerbe végre!!! Amíg a csapat másik fele Bohijnban nyomta a B-vizsgás anyagot:)
Lijak-i első /6!!/ magas startom után izgalommal vártam a hazai avatást:)
Péntek, rövid meló, jihááá, futás és pakolás ezerrel /áá, hazudok, a cuccaim már elő voltak készítve, ahogy jó ernyőshöz illik/ kocsiba vágtuk magunkat és irányzék!!!
A lefelé út szokás szerint a repülésről szólt /mi másról?/ elvégre ebben a sportban nem csak az izmoké a szerep, hanem sok mindent előre agyban kell eldönteni, és még így is vannak váratlan helyzetek, amiket akkor és ott kell korrigálni:)
A reptéren már ismerős arcok köszöntöttek, hiszem a liga miatt már csütörtöktől sokan voltak lenn a helyen, népes sátor tábor látványa színesítette a reptér szélét:)
Gyors sátorfelhúzás, és máris mentünk a starthelyre!!
Odafenn helyzetelemzés, na akkor honnan fúj, melyik starthely a megfelelő, teríts ki, készülj elő...és várj:)))))
Elég érdekes volt, mert kavargós szeleket kaptunk, láttunk pár próbálkozást, ritka volt ha valaki elsőre el tudott startolni.
Aztán befordult a szél az ÉNy-i starthelyre, na irány át, pakolni, készülni, és go!
Tamás nagy segítség volt, az ő rádiós irányításával sikerült egy 20 perces lejtőzést produkálnom, ami azért is volt élmény, mert eddig csak egyedül voltam a légtérben, most páran még keringtek körülöttem:)
Tamásnak is volt sok szép reppenése, jó volt látni, hogy mennyit fejlődött, most már bátran beállhat a menők közé:))))))
Másnap délelőtt és délután is elég nyugis volt az idő, hasonló eredménnyel zártam azt a napot is, megspékelve azzal, hogy napközben nézhettem a ligások startjait!!!!
Esténként is hatalmas hangulata volt a sátorozásnak, meg is állapítottuk, hogy hamisítatlan retro balatoni nyáresti hanghatásokban volt részünk:)))))
A vasárnapi ébresztőt hajnali 5-kor egy motoros trike-os intézte nekünk, meglehet azzal akarta viszonozni az éjszakai dáridózásunkat, hogy padlógázzal bőgette a motorját a sátrak felett 10 méterrel:)))))
Sebaj, frissek, üdék, /nem annyira/ kipihentek vagyunk, mit számít nekünk egy kis hangzavar?
Ki is használtam a lehetőséget, és repltem egy jót az egyikükkel, mit mondjak, hatalmas élmény, amikor meglódul alattad egy ekkora jószág, hatalmas kört tettünk a környéken, Keszy-Harmathéknak is beköszöntünk kb 2 méterről, gondolom örültek nekünk:)))))))
Ja és persze a birodalmi lépegetőnk vizsla képében is tett róla, hogy a dobhártyánk ingerelve maradjon:) Jó gazdi kikötötte reggel, és elment repkedni, LOL :)))
Vasárnap még egy lecsúszást szánt nekem az időjárás felelős, volt benne érdekes momentum is, amikor az erdő felett visszakanyarodtam, nem kicsit akart betolni a fák közé, de nem hagytam magam, aminek az volt az eredménye hogy a starthely magassága alatt értem vissza, és mire elkezdtem fordulózni, már át is csorogtam a szőlőültetvény széle felett...merész balkanyar után megemelt és kiértem, de szerintem a starthelyen többen lelki szemeikkel már láttak karón landolni:)))
Utána szépen kikanyarodtam a leszálló irányába, Ádi is rádión rásegített még a navigációmra amiért itt is nagy hálám:)))
A többiek is szépen lecsúszkáltak utánam, Balázzsal meg is vitattuk, hogy nem csak nekem remeg a lábam a start előtt, ami alapjáratom megnyugtató volt számomra:))))
Utána még tettünk egy kirándulást gyalogszerrel vissza a hegyre a kocsiért, ha még nem lett volna elég számomra a fogyózás a 2 és fél napban, hát dobtam rá még egy lapáttal, és persze így Tamásnak sem kellett egyedül caplatnia felfelé:))))
Hulla fáradtan de boldogan indultunk hazafelé, Sárhegynél még ott anyáztunk, mert este negyed 9-kor még láttunk 3 ernyőst a hegy felett, saját megnyugtatásunkra megállapítottuk hogy biztos motorosok, másképp hogy a frászban lógnának ennyit odafenn:))))
Szerintem a képek is vissza tudnak adni valamennyit abból ahogy éreztük magunkat!!!!

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.320956814654407.73724.100002202747278&type=3

8
Túráinkról / Re:Lijak
« Dátum: 2012. Június 05. - 09:19:24 »
Szivemből szóltál Robery:)))))))

9
Túráinkról / Re:Lijak
« Dátum: 2012. Május 30. - 08:34:16 »
Lijaki túránkra már jó ideje készültem, Torockó helyett kárpótlásképpen ideális választás volt, most már azt mondom:)
Joe-ék ismét nagyot alkottak, éjfélkor "kísértettünk" az érdi McDonalds parkolójában, időre ki is ért mindenki. Személy szerint én nagyon megörültem Petinek és Robinak, hisz ők már egy éve kezdtek a Griffnél, és az ő reppenéseik is nagyon hasznosak voltak számomra.
Míg belavíroztam egy tálca palacsintát a Transitba, addig a többiek megpróbáltak minden felszerelést és személyes motyót elrendezni:)
Teltházas indulás, jó hangulat, és haladtunk ezerrel Lijak felé!!!!
Mire pirkadt már majdnem célnál voltunk, csodás párás zöld hegyek között haladva egyszer csak Joe rámutat az egyikre, mondván: Na, ez lesz a mi hegyünk!
Gondoltam "Te viccelsz, ennek hol a teteje?" de azért izgalommal vártam az eseményeket.
A leszállóhoz érve kiszállás, meeting, oda megyünk, ide szállunk, és már haladtunk is a 900 méter magasan fekvő, szerpentin úton megközelithető Lokve nevű falucskáig, ahol a vendéglátóink mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat /legfőképp ami a tojásrántottát és a muffint illeti :DDD/ de a teájuk nagyon fincsi volt.
Gyors szoba elosztás, fiús szoba, koedukált szakasz, volt ott minden, aztán irány a starthely!!!
A lélegzetem is elállt amikor megláttam!!! Miért nincs itt szemét??? És miért van letakarva zöld hálóval a föld? DESZAAAR!!!!! :)))))
Az első magasstartom!!!!!!! Ismerős érzés keritett hatalmába, mint amikor Fedémesen, vagy Máriahalmon kellett legyőznöm a bennem felgyülemlett gátakat, átlépni a saját korlátaimat és nekifutni, hogy átéljem az alattam elterülő bársonyzöld táj ezernyi színének, és formájának látványát!!!!
ÉS AZTÁN!!!! Az első start utáni másodpercek felülmúlták minden várakozásomat!!!!
Ismét az ismerős érzés: nyugalom, béke, nincs más, csak az ernyő és én!!!
Ja és persze JOE a rádiómban, irányít, magyaráz, nyugodtan, ahogy egy jó oktatóhoz illik, ő már látja azt amit én még csak érezni fogok tizedmásodpercek múlva, hát igen:)))))
Az első manőverek: nyolcasozzunk!!!! Felőlem!!! :)))))) Utasít, én csinálom, jéééé, működik:))))
Na akkor most teljes kör!!!! Ez is működik, ki hinné?:)))) És a hab a tortán, na akkor hintázzunk!!!
Mi vaaan?:)))) Üsse kavics, hintázzunk:))))
Hűű az anyja, hát az tetszik!!!!!!
Miután szélesebb vigyora nálam már csak Jokernek lehetett Batman és Robin is tátott szájjal leshették csak a landolásomat:))))))
A következő startnál már csak kis para volt bennem, klassz érzés, ezt szeretem a legjobban jelenleg, a többi a hab a tortán, de a start élménye nem fogható semmihez!!!!!
És ahogy elnéztem a nagyobbakat, Peti laza startja utáni kurjantását meg is kuncogtam, annyira oda illő volt akkor és ott:)))
Persze a verbális adok-kapok is jelen volt nap mint nap, imádtam:))))
Vacsora után aztán az előtérben laptop, teló, fényképezőgép, zsinórok, madzagok, áttöltés, torockói pálesz és társai is előkerültek, és kiértékeltük a napi felvételeket:)))
Szerintem nem volt olyan a csapatban akit sokáig kellett ringatni éjjel:))
Mi még Joe-val, Brigivel és Tamással happeningeztünk a szobánkban, részemről pizsiparty és puha meleg takaró között kortyolgattam Jéger mester termékét:)))))
És egy jó alvás után indulhatott az újabb nap!!!! Még jobb startok, még kevesebb instrukció, még nagyobb élmények!!! Az első nap délutáni kicsit dobálós reppenésem után kifejezetten nyugis startok következtek, a végére már Adri kamerájába is belevigyorogtam, Pampers-érzés volt:)))))
Peti és Robi is nagyon éltek, alig várták az erősebb szelet, a termikeket, Joe velük már a spirált gyakorolta, nagyon ügyesek voltak mindketten!!!!
És persze Brigóm csodareppenéről se feledkezzünk meg, gigásat alkotott Lijakon, de erről biztos ő maga is fog mesélni nekünk  ;)
Annyi minden történt ebben a pár napban, a repülések, a szülinapi meglepi-torta Petinek, Adri és Joe tandemje, és az a sok tanulás, mind mind örök élmény marad nekem...és remélhetőleg másoknak is:))))))
Köszönet annak, akitől kedvet kaptam, azoknak akik mellettem állnak, akiktől tanulhatok, akik által többé, jobbá, teljesebbé válhattam!!!!

10
Hova megyünk repülni - Club élet / Re:hova mikor minek ...
« Dátum: 2012. Május 29. - 21:41:58 »
Lijaki túránkra már jó ideje készültem, Torockó helyett kárpótlásképpen ideális választás volt, most már azt mondom:)
Joe-ék ismét nagyot alkottak, éjfélkor "kísértettünk" az érdi McDonalds parkolójában, időre ki is ért mindenki. Személy szerint én nagyon megörültem Petinek és Robinak, hisz ők már egy éve kezdtek a Griffnél, és az ő reppenéseik is nagyon hasznosak voltak számomra.
Míg belavíroztam egy tálca palacsintát a Transitba, addig a többiek megpróbáltak minden felszerelést és személyes motyót elrendezni:)
Teltházas indulás, jó hangulat, és haladtunk ezerrel Lijak felé!!!!
Mire pirkadt már majdnem célnál voltunk, csodás párás zöld hegyek között haladva egyszer csak Joe rámutat az egyikre, mondván: Na, ez lesz a mi hegyünk!
Gondoltam "Te viccelsz, ennek hol a teteje?" de azért izgalommal vártam az eseményeket.
A leszállóhoz érve kiszállás, meeting, oda megyünk, ide szállunk, és már haladtunk is a 900 méter magasan fekvő, szerpentin úton megközelithető Lokve nevű falucskáig, ahol a vendéglátóink mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat /legfőképp ami a tojásrántottát és a muffint illeti :DDD/ de a teájuk nagyon fincsi volt.
Gyors szoba elosztás, fiús szoba, koedukált szakasz, volt ott minden, aztán irány a starthely!!!
A lélegzetem is elállt amikor megláttam!!! Miért nincs itt szemét??? És miért van letakarva zöld hálóval a föld? DESZAAAR!!!!! :)))))
Az első magasstartom!!!!!!! Ismerős érzés keritett hatalmába, mint amikor Fedémesen, vagy Máriahalmon kellett legyőznöm a bennem felgyülemlett gátakat, átlépni a saját korlátaimat és nekifutni, hogy átéljem az alattam elterülő bársonyzöld táj ezernyi színének, és formájának látványát!!!!
ÉS AZTÁN!!!! Az első start utáni másodpercek felülmúlták minden várakozásomat!!!!
Ismét az ismerős érzés: nyugalom, béke, nincs más, csak az ernyő és én!!!
Ja és persze JOE a rádiómban, irányít, magyaráz, nyugodtan, ahogy egy jó oktatóhoz illik, ő már látja azt amit én még csak érezni fogok tizedmásodpercek múlva, hát igen:)))))
Az első manőverek: nyolcasozzunk!!!! Felőlem!!! :)))))) Utasít, én csinálom, jéééé, működik:))))
Na akkor most teljes kör!!!! Ez is működik, ki hinné?:)))) És a hab a tortán, na akkor hintázzunk!!!
Mi vaaan?:)))) Üsse kavics, hintázzunk:))))
Hűű az anyja, hát az tetszik!!!!!!
Miután szélesebb vigyora nálam már csak Jokernek lehetett Batman és Robin is tátott szájjal leshették csak a landolásomat:))))))
A következő startnál már csak kis para volt bennem, klassz érzés, ezt szeretem a legjobban jelenleg, a többi a hab a tortán, de a start élménye nem fogható semmihez!!!!!
És ahogy elnéztem a nagyobbakat, Peti laza startja utáni kurjantását meg is kuncogtam, annyira oda illő volt akkor és ott:)))
Persze a verbális adok-kapok is jelen volt nap mint nap, imádtam:))))
Vacsora után aztán az előtérben laptop, teló, fényképezőgép, zsinórok, madzagok, áttöltés, torockói pálesz és társai is előkerültek, és kiértékeltük a napi felvételeket:)))
Szerintem nem volt olyan a csapatban akit sokáig kellett ringatni éjjel:))
Mi még Joe-val, Brigivel és Tamással happeningeztünk a szobánkban, részemről pizsiparty és puha meleg takaró között kortyolgattam Jéger mester termékét:)))))
És egy jó alvás után indulhatott az újabb nap!!!! Még jobb startok, még kevesebb instrukció, még nagyobb élmények!!! Az első nap délutáni kicsit dobálós reppenésem után kifejezetten nyugis startok következtek, a végére már Adri kamerájába is belevigyorogtam, Pampers-érzés volt:)))))
Peti és Robi is nagyon éltek, alig várták az erősebb szelet, a termikeket, Joe velük már a spirált gyakorolta, nagyon ügyesek voltak mindketten!!!!
Annyi minden történt ebben a pár napban, a repülések, a szülinapi meglepi-torta Petinek, Adri és Joe tandemje, és az a sok tanulás, mind mind örök élmény marad nekem...és remélhetőleg másoknak is:))))))
Köszönet annak, akitől kedvet kaptam, azoknak akik mellettem állnak, akiktől tanulhatok, akik által többé, jobbá, teljesebbé válhattam!!!!

11
Hova megyünk repülni - Club élet / Re:hova mikor minek ...
« Dátum: 2012. Május 20. - 10:58:31 »
Jó ideje már, hogy ez a hobbi tölti ki az életemet, és a tegnapi nap bebizonyította, hogy jó döntést hoztam, amikor belevágtam.
A szokásos tervezgetés, szakértés után döntöttünk, Fedémesre megyünk, aminek szívből örültem, hisz ott kezdtem azokkal akik közel állnak hozzám, és most is olyan csapattal mehettem, akiket nagyon kedvelek:)
Reggel tali a már megszokott helyen, Brigó nemes egyszerűséggel közölte: "Babám megintcsak összement a segged!" , Joe-tól bezsebeltük Dimivel a "white team"-nek járó dícséretet, hát hiszen egy nő legyen csinos akkor is, ha repülni megy, és indultunk is.
Valamiért itt mindenkinek fülig ér a szája, kezdve velem, és az útközbeni felhő-, és magaslatok nézegetése is természetes velejárója az elméleti dolgok átbeszélésének:)
Regős Peti szlogenné vált mantrája is többször elhangzott a nap folyamán, miszerint "Jó lesz ez ma!" , bocs Chef ha csuklottál, az miattam volt:)
Fedémesen az autóból kiszállva Dimi körülnézett, és közölte: Ez egy csodavilág, most már értem miért beszélté róla ennyit!
Körös körül a zöldellő dombok, ahogy a felhők árnyékai hol haragos-zöldre hol selymesen lágy palástba öltöztették őket.
Maradványfelhők tömege festette meg a kék eget, és enyhe szellő fújdogált.
Kipakoltunk, én kipróbálhattam egy csini kis beülőt, amit a nap végére már társamként kezeltem, hála Joe beállításainak:)
Viktor is befutott nemsokára, megcsodáltaam az Axist, és már futottunk is a starthelyre..
Gyors terítés után már kiabáltam is Joe után: "Joe! Repülnék!!" - mert hát amit megtanultam, hogy nyomni kell ameddig csak lehet:)))))
Az első startom az É-NY-i oldalról indult, és brá elég sokan voltak a nézelődők, így igyekeztem inkább kizárni a fejemből, hogy hány szempár is szegeződik rám éppen:)))) Hatalmas érzés volt elsőre, azonnal jól startolni, látszik hogy ha fejben rendben vannak a dolgok, és persze odafigyelsz az oktatód utasításaira, akkor csak jól járhatsz:)
A landolás kicsit gyorsabbra sikerült, mint szerettem volna, de kacagva gurultam a földön, míg a többiek a dombtetőről örömködtek nekem :)
Szerencsére a meredek oldali izzasztó visszamászástól megkimélt a felszállítás, így gyorsan újra tudtam teríteni, de így is a szél átfordult a D-Ny-i oldalra.Sebaj, legalább mindenhol repkedek kicsit:)))))
Másodszorra sem sikerült lábra érkeznem, de valahogy nem tudott zavarni, start után egy kis fészkelődés a beülőben - Ada meg is jegyezte, hogy ez nagyon megy nekem - aztán kanyarokkal dúsított magasságvesztés után ismét füligvigyorban landoltam:)
Egész nap forgolódó szélben szinte mindegyik starthelyet végig próbálhattam, és amikor épp lihegve girheltem magam vissza a dombtetőre a rádióban egyszercsak ezt hallom Joe-tól: "Mi Fedémesen vagyunk oktatunk" utána halkan bár, de érthetően hallottam a csoportunk egri ligán lévő tagjainak hangjait:)))))) Nagyon jó volt, hogy bár külön voltunk, mégis összehozott minket az éter:))))))
A termikes időszakban Joe az elméleti kérdéseken ment végig velünk, hisz jövő héten vizsgázunk, igen aktuális, és nem lehet elégszer ismételni:)
Voltak akik ebben az időszakban is bevállalták a startokat, megfigyelésnek is jó volt, és persze jókat röhögtünk, amikor az egyik oktató srác torkaszakadtából üvöltötte a növendékének: "Jobbra kéne menni, jobbra, mondom jobbra...ez kurvára nem jobb!!" :))))
3 óra körül issmét elkezdtünk készülgetni, még mindig változó szélirány mellett, és irány lefelé...a nap a ygenge szél miatt leginkább a belefutóstartnak kedvezett, ebből logikusana következik, hogy a karjaim ismét a szivárvány minden szinében pompáznak:))))))
Bandi rákapott a repülésre, Ada és Dimi a csapat támogatását élvezve próbálta átlépni azt a lélektani határt, ami az első elemelkedéshez szükséges, magamra ismertem, hisz amikor én kezdtem, első nap én sem mertem teljes erőből futni, és azon imádkoztam, hogy csak el ne emeljen mert meghalok:)))))
Adával a cél édekében még Titanic-oztam is egyet, ahol én töltöttem be diCaprio szerepét, szembe forditottam a széllel, és közöltem, most nincs más, csak érezd ahogy az arcodat simogatja a szél...mire átölelt, és közölte, te tiszta őrült vagy, de bóknak vettem:)))))
Dimin is érezhető volt az ismeretlentől való félelem, de ez így normális, át kell lépni a saját korlátainkat, és legyűrni magunkban a lehetetlen érzését:)
A nap végére a "már majdnem repültem" fázisáig jutottak, amiért hatalmas dicséreteket zsebelhettek be, és tudom, hogy  legközelebb már ők is repülni fognak!
Utoljára még Viktorral csúsztunk egy csodaszépet, ez volt számomra a nap méltó befejezése, jó start, a beülőm is a kényelmemet szolgálta, ki is emelkedtem, és olyan nyugalom töltötte el a lelkem, hogy azt sem bántam volna ha fennragadok és soha többet nem kell lejönnöm onnan:))))Balkanyar, jobbkanyar, testsúlykormányzás, volt időm a fékekkel molyolni, és a landolásom is tökéletesre sikerült. Az már csak ha b volt a tortán, hogy a felszállító kocsiban az egyik emberke már így köszöntött: "Te vagy az a lány, akinek ernyős tetkója van ugye?" Hát hiába, a népszerűség átka:)))) Felfelé megszakértettem, hogy rájöttem ebben a sportban nincs szüksége az embereknek a nagylábujjaik körmeire, hiszen ahogy elnézem nincs olyan aki legalább egyszer tartósan be ne lilázta volna:)))) Odafenn pedig amikor két pasi közül kászálódtam ki a csomagtartóból megkaptam hogy szendvicsben voltam, amin jót nevettünk:)))))
És ezek után kérdezzétek meg mit szeretek ebben a sportban, ugye nem kell semmit mondanom ? :)))))
Csodaszépséges nap van mögöttem, az élmények még mindig a hatásuk alatt tartanak, és az izomlázam érzésekor is vigyorgok mint a vadalma:))))
MÉG, MÉG, MÉG!!!!! Sok ilyen élményt kívánok magunknak!!!!!

12
Hova megyünk repülni - Club élet / Re:hova mikor minek ...
« Dátum: 2012. Május 20. - 08:59:44 »
Robi, gratula, ügyes voltál!
Miközben Fedémesen izzadtam felfelé az É-K-i leszállóból fülig ért a szám mikor meghallottalak benneteket a rádióban:)

13
Siklóernyőzés (paragliding)tanfolyam / Re:Repülőorvosi
« Dátum: 2012. Május 20. - 08:46:58 »
Egyetértek, aki komolyan veszi ezt a sportot tegyen meg mindent annak érdekében hogy az összes papirja rendezve legyen, akkor nem érheti meglepetés.
Nem kell mindent egyszerre - bár az lenne az ideális  ::) - de azért lehet vele haladni:)

14
Hova megyünk repülni - Club élet / Re:hova mikor minek ...
« Dátum: 2012. Május 16. - 19:00:20 »
Hát hiába, az írói vénám ha felvágom...:) 8)
/annyit tesz, köszönöm!/ :)

15
Hova megyünk repülni - Club élet / Re:hova mikor minek ...
« Dátum: 2012. Május 15. - 12:38:48 »
Szépséges sport ez a repkedés, annyi élménnyel lesz gazdagabb, az aki kihasznál minden lehetőséget, és megtalálja mindig a megoldásokat, amennyit talán még a magánéletében sem tudna felhalmozni.
Szívrepesve olvasom a sok élménybeszámolót, és tudom nemsokára én is koptatom a klavit hogy beszámoljak a saját élményeimről.
Mert hogy lesznek, az nem vitás, hogy jó emberekkel, az sem, és hogy jó helyeken, na az pláne nem.
Amikor érzem a szelet az arcomon, amikor ott állok a dombtetőn lábremegve, és várom a startot, amikor érzem a fejem fölött az ernyő erejét, amikor a lábam elemelkedik a földtől olyankor megszűnik minden, nincsenek gondok, nincsen más, csak ÉN.
Ma még kicsit kapkodós, izgatott, bizonytalan lépések a magasban, ma még nem látom át az egészet egyben, de dolgozni kell rajta, és kiteljesedik minden.
Mert hinni kell, nem másokban, önmagunkban, hogy képesek vagyunk rá, hogy jó amit csinálunk, és mondják az ostobák, hogy ezek nagy szavak, mi tudjuk: Dehogy! Ez maga az Élet! Csak ti még nem látjátok!

Oldalak: [1] 2