Szerző Téma: Lijak 03.30  (Megtekintve 2340 alkalommal)

Nem elérhető Kadlec Tomi

  • Griff
  • club
  • **
  • Hozzászólások: 25
    • Profil megtekintése
Lijak 03.30
« Dátum: 2012. Március 31. - 13:10:35 »
Sziasztok!
Úgy kezdődött mint minden nap...........

DE NEM!!!!!!!


Már csak azért sem, mert 3 óra 30 kor keltem :) Na az nem volt vicces :) Elindultam a találkozóhelyre, és szokásomhoz hűen eltévedtem párszor, de a technika segített, és időben odaértem Joe-hoz. Kis különítményünk bepakolt az autóba és meglehetős kényelemben elindultunk rövid pakolás után. Az első saroknál én már meg is akasztottam a menetet, mert persze hogy a saját autómban hagytam a napszemüvegemet, de a kis kocogás még jót is tett. Aztán már gond nélkül hasítottunk a vég célunk Szlovénia és azon belül Lijak felé ( mobil szolgáltatóm szerint Olaszországba).
Magyarországon erős szél és szemerkélő eső volt amit több napra is jelzett az előrejelzés. Az 550 km-es út pár technikai pihenővel, gond mentesen telt. Gyönyörű nagy hegyek mellett vezetett az utunk. A városban kicsit tekeregtünk, hogy megtaláljuk a címet ahol találkozónk volt pár helyi arccal akikkel meg volt beszélve hogy hoznak tesztelni az új EN B-s ernyőből a Rook-ból, ami nagyon jól néz ki és nagyon könnyű ernyő. A találkozó kellemes volt, kellemes helyen, és egy tényleg ritka jó kávéra is meghívtak minket. Aztán dél körül irány a leszálló, csomagolás, és a felszállítóautóban mentünk új élmények felé. A starthely a parkolótól pár perc sétára volt, hazai viszonyokhoz képest óriási méretben. Kicsi szak értés, időjárás figyelés, és már mentek is a startok. A szél gyenge volt, a hegyre rátolt termikekben lehetett fennmaradni ami páraknak sikerült de például nekem sem. Az első startom volt itt, így nem is annyira erőltettem túl, próbáltam a hegy mellett maradni és lejtőzni, de épp csak nulláztam, vagy picit merültem. Az első fordulónál már a starthely alatt értem vissza, így pár bátortalan próbálkozás után elindultam kifelé, biztos ami biztos, nehogy szégyen szemre ne érjek ki elég magasan. A szőlők fölött voltak emelések, de szűkek voltak, és a hegy felé tartottak, annyit meg nem emeltek, hogy biztonságosnak tartottam volna tekerni őket a leszállótól távolodva. Így leszálltam, de már az olasz pilóták jöttek is, hogy ugye mi is jövünk újra fel, mert akkor indul a következő busz felfelé. Gyors csomagolás, és újra úton. Ezúttal már erősebb szél fogadott minket, a szél mérő szerint 15-25 km/h között váltakozott, de voltak benne elég nagy lökések is, csak úgy zúgott az erdő. Én elég nagy bajba voltam, mert ha tovább erősödik, akkor az nekem nem jó, végig csak tolatok vagy gyorsítózni fogok szünet nélkül, de aztán egy óra múlva elég jól beállt és két bátor olasz festő után mi és a helyi erők is gyors startolásba kezdtünk. Amit én sikeresen el is baltáztam, mert kifordulás közben elakadt a lábam valamiben, és jól megrántottam a térdemet, az ernyő fele el is csukott, de pár lépést még totyogtam lefele, pont kinyílt és a levegőben voltam. A térdem kicsit fájt, de azért nem volt vészes, gondoltam jó nagyot kell repülnöm, hogy pihenjen a leszállásig :) Az idő aktív volt, de kicsit nagyobb szélnek köszönhetően lehetett lejtőzni, és a termikekben emelkedni, ami nekem a starthelyhez képest +300 ig sikerült. A repülés során sokat segített, hogy legalább 15-20 ernyő is volt fent és jól lehetett látni hol tart, hol jönnek a termikek, és hova nem kell menni. Az aktív időszak fél óra után gyengült, és megkezdődött a közepes szélben a lejtőzés. Nagyon nagy élmény volt a levegőből a távoli havas hegycsúcsokat látni, és az erdőben a házakat, vagy a sziklában a barlangot, a sziklák szélére a turista utak mentén kialakított pihenőhelyeket, padokat. Én ki nem ülnék oda, mert nagyon veszélyes annyira a sziklák szélén :) Az idő teljesen kisimult, néha a nívó alatt, néha a gerincen is túl az erdő fölött ingáztunk, olasz sárkányokkal együtt, akik nagyon előzékenyek voltak, és néha olyan lassan repültek mint mi, ami újabb nagy élmény volt a repülés során. A nagy hely és a levegőben lévők mentalitásának köszönhetően nem volt gond kerülgetni egymást, néha erről, néha arról, de látszott hogy senki nem zavarja a repülésben a másikat, amúgy meg a szokásos lejtőszabály kitűnően működött. A végére annyira kisimult az idő, hogy a fékeket mindenki csak megszokásból fogta ( vagy nem ), és csak a fordulókban kellett használni. Majd közel másfél óra után a nívó alatt jött ment már a többség, és elindultunk kifelé. A leszálló fölé jó magasan értünk ki, és ott kopott el pár fordulóval a magasság. Én leszállás előtt mozgattam a lábamat, remélve, hogy bírja a térdem, de végül, még ha nem is volt egy mintaszerű leszállás, azért gond nélkül értünk földet, fülig érő szájjal :) A leszálló szép gyepén hajtogattunk, még egy kis étkezés plusz meeting, és indultunk hazafelé. Az út visszafele is gond mentes volt és az autóban sztorikkal szórakoztattuk egymást, így az út nem is tűnt hosszúnak, és éjfélkor értünk vissza a találkozóhelyre. Egy több napos túra egy napba sűrítve, elmentünk pár óra alatt a borúból a meleg, mediterrán tavaszba. Nagyszerű nap volt, minden percét élveztem az útnak, és a repülésnek.