Szerző Téma: Dolomitok 2013  (Megtekintve 2482 alkalommal)

Nem elérhető Bulcsú

  • club
  • *
  • Hozzászólások: 4
    • Profil megtekintése
Dolomitok 2013
« Dátum: 2013. Október 03. - 19:28:10 »
Sziasztok!

Megpróbálom röviden összefoglalni a dolomitok túrát, az elmúlt hét eseményeit. Szombaton indultunk Robóval, és a lienz-i benzinkútnál véletlenül össze is találkoztunk a túra többi résztvevőjével. Innen már együtt autóztuk végig a maradék kilométereket. Már teljesen besötétedett, amikor elértük a Pordoi hágót, de a távolban azért még látszottak a hatalmas hegyek, amelyek között repülni fogunk. Este Perec elmondta egy térkép mellett, hogy milyen hegyek vesznek körül minket, merre érdemes és milyen magasan elindulni és milyen idő várható. Szerencsére az egész hét időjárását egy anticiklon alakította, így szép napsütéses időnek néztünk elébe.

Másnap reggel kinéztünk az ablakon és ahogy Perec megjósolta előző este, egy fojtott "aztaq..va" hagyta el a szánkat, ahogy megláttuk a többszáz méteres sziklákat körülöttünk. A szállásunk erkélyéről pont rá lehetett látni a Col Rodellára, ahol a starthelyek vannak. Láttuk a felvonót is és próbáltuk felmérni a távolságokat. A Col Rodella mögött ott magasodott a Sasso Lungo, ami úgy nézett ki, mintha rögtön a starthely mögött lenne, de Perec felvilágosított, hogy az még onnan 3 km ám, nem kicsi sziklákról van tehát szó. Aztán elmentünk a felvonóhoz, megvettük a bérleteket és ismerkedtünk a leszállóval. A leszálló egy iszonyat nagy mező, szépen legelt fűvel, nagyon kényelmes és mindenhez van elég hely. Ezután mivel az élénk északias szél miatt nem volt a legjobb az idő, felmentünk a Pordoi hágóra ismét, ahol este is megálltunk. Innen egy felvonó vitt fel a Pordoi csúcsra, amit a "Dolomitok teraszának" is hívnak. Innen az egész völgyet és az összes nagy hegyet is jól be lehetett látni, megjegyeztük a hegyek neveit és alakját nagyjából, hogy tudjuk merre járunk. Megnéztük még a Sella hágót is, majd indulás a starthelyre.
A felvonótól kb 5 perc gyaloglással érhető el az északi starthely, ami mellett egy méretes Hütte is áll, nagy terasszal, frankó kilátással. Innen É-ÉK-DK a startolható irány. Délután inkább a DNY-i starthely javasolt az erősödő völgyszél miatt, ami kicsit nagyobb sétát igényel, kb 15 perc meredeken lefelé a hegyoldalon. Jó sok pilóta volt a hegyen, minden felvonóval kb 20-30 pilóta érkezett a hegyre, de jól elfért mindenki. Az északi starthelyről startoltunk a már említett északi áramlás miatt. Itt van egy kis nehezítés két sífelvonó képében, a kettő közül startoltunk, itt nem érdemes nagyon elrontani. A levegőben végre láblógatás, gyönyörű látvány, elképesztő távolságok. A legfurcsább a távolságok megbecsülése volt. Azt hittük, hogy csak átugrunk arra a másik hegyre és majd ott kitekerünk, de kiderült, hogy 4 km-t kell odáig megtenni és kb a hegy magasságának a felénél érünk oda. Ez főleg akkor látszott, amikor észrevettünk egy két milliméteres foltot a hegy mellett, amiről kiderült, hogy ernyő... Vagy a magasság megbecsülése. A leszálló ugye a völgyben volt, mindig ott volt a para, hogy nem érünk el a leszállóig, aztán amikor megérkeztünk starthely -500-on, még mindig leszálló +500-on voltunk, ami viszonylag ritka itthon.
Aztán hogy milyen itt repülni? Hát fogni kell az ernyőt az biztos. Az első napokban nem nagyon volt kedvem elengedni a fékeket. Igazi vidámpark hangulat, a turbós részeken imbolygás, csukogat, dobál, a termikek erősek, fogni kell az ernyőt, ráz mint az állat. Az északi alapszél azért sem előnyös itt, mert a völgy és a leszálló konkrétan a Col Rodella lee oldalában van így, amely aztán jó kis hullámvasutakat tud eredményezni. Többen nem is erőltették a repülést ilyen dobálós, rázós időben. Nekem azért sikerült kitekernem a Belvedere hegy mellett, így megnézhettem fölülről a délelőtt megjárt Pordoi hágót és a Belvedere tetején lévő sziklát is sikerült meglejtőzni.

http://www.xcontest.org/2013/world/en/flights/detail:bbulcsu/22.9.2013/13:18

Másnap hasonló repülés sikerült, de itt már sikerült kitekerni a Pordoi csúcs fölé, aztán a völgy DK-i oldalán sikerült DNY-i irányba is egy-két faluval arrébb körülnézni.

http://www.xcontest.org/2013/world/en/flights/detail:bbulcsu/23.9.2013/12:35

A következő nap volt az igazán bika, sajnos itt kicsit későn indultunk fel a starthelyre, a szállásról már 11 körül láttunk kitekerni ernyőket a Col Rodella fölött. A már kicsit unalmas Belvedere-Pordoi útvonal helyett ezen a napon sikerült megrepülni a Sasso Lungo-t és DNY felé a Rosengartennel is ismerkedhettem. Utána vissza a Col Rodellára, egy 6-os termikkel kilövés az űrbe, majd át a Pordoi-ra, onnan a Belvedere-re és sajnos a Marmolada-ra nem értem át, mert a Belvedere egyáltalán nem adta. A 6-os termik viszonylag új volt számomra, stabilan körözni 6-tal elég nagy élmény. Pláne amikor kiestem belőle. Na az olyan, mintha kiestem volna a negyedikről, zuhanás feeling, aztán az ernyő elkezd táncolni fölöttem, csuk jobbra, aztán balra, közben imbolygás össze vissza. Szerencsére sikerült visszatalálni és 3500-ig tekerni.

http://www.xcontest.org/2013/world/en/flights/detail:bbulcsu/24.9.2013/11:34

A következő nap jól indult, de egyszerűen nem lehetett 2700 m fölé kitekerni, ezért 80 ernyő egy helyen próbált lejtőzni, amiből rövidesen lett is egy ütközéses baleset. Egy másik ernyő a Sasso Lungo alján került bajba, így ez a nap a helikoptereké volt sajnos. Nem volt veszélyes az idő, de nagyot repülni sem lehetett, így mi sem erőltettük. Jó időben szépen eloszlott a tömeg, mindenfelé lehetett látni kisebb nagyobb bolyokat tekerni, de rosszabb idő esetén egy helyre szorult mindenki, ami nagyon veszélyes helyzeteket teremtett. Volt is nagy üvöltözés, nagyon kellett figyelni a többi pilótára. Volt egy-két igazán nagy barom is, akik minden írott és íratlan szabályt megszegve száguldottak át termiket tekerő bolyon, alig bírtunk elmenekülni előlük.

http://www.xcontest.org/2013/world/en/flights/detail:bbulcsu/25.9.2013/12:07

A következő nap nem repültünk, mert ÉNY-i szél volt. Átmentünk a Rosengarten túloldalára egy másik starthelyre, de ott meg oldalas és erős is volt, így lejöttünk inkább.

Utolsó nap nem voltak igazán jó repülések, de izgalmak akadtak, az utolsó start után egy komplett esőfüggönyt vettem észre a Sasso Lungo mögött, így gyorsan a leszálló felé vettem az irányt. Közben elkezdett minden emelni, a felhők is és az eső is közeledett, így spirálozással kellett lejönnöm. 5 percig tartott, és nem olyan érzés volt, mint a tó fölött Bohinjban, kellett hozzá gyomor. Végül persze a leszállóban elkapott az eső, így nem úsztam meg szárazon. De legalább nem a levegőben...

Összefoglalva: A hely gyönyörű. Itt repülni nagyon technikás, gyorsan kell reagálni és jól. Példa: Repülök a Col Rodella szikla mellett, szépen emel a lejtő, de dobál is néha. Fogom az ernyőt, kis fékkel repülök, nehogy csukjon. Egyszercsak belefutok egy erősebb áramlásba, ami miatt az ernyő megáll a levegőben, és a fogott fék egyből sok lesz, a jobb oldal elcsúszik negatív felé. Rögtön fel a fék, repül az ernyő, de nem mondanám kényelmesnek a szituációt, főleg hogy közben balra kell fordulni el a sziklától, a forduló után egy másik áramlás szépen elcsukja az ernyő bal oldalát. Tehát észnél kell lenni.

Mindenesetre elképesztő jó hely a Dolomitok, mindenkinek ajánlom a helyet, akinek bírja a gyomra a körhintát és a hullámvasutat. :) Cserébe lehet bitang nagyokat repülni.
Üdv: Bulcsú