Szerző Téma: Gondolatok a repülésről...  (Megtekintve 5174 alkalommal)

Nem elérhető Brigo

  • Griff sc
  • club
  • ***
  • Hozzászólások: 45
    • Profil megtekintése
Gondolatok a repülésről...
« Dátum: 2012. November 29. - 22:30:10 »
Karsay Dóri tollából:

"Mindössze két hónap telt el a legelső ernyőbontogatástól a valódi repülésemig. Kislány korom
óta számtalanszor álmodoztam róla, hogy repülök, talán a vizet is ezért imádom annyira,
a szabadság érzése, a könnyed mozgások ez mind közös a vízben és a levegőben. Kínai
horoszkópom szerint sárkány vagyok, így a repülés nem is kérdés, talán csak a mikor.
Hát eljött az ideje. Kupolázás, kis dombos start-leszállás gyakorlatok különböző helyeken,
elméleti vizsga majd Lijak.
Minden állomás hatalmas mérföldkő. Leírhatatlan élményt adtak, egyiket sem hanyagolhatom
el, vagy nagyíthatom fel, hogy többet jelentett, mert mindegyik után ugyanaz a túláradó
boldogság érzése fogott el. A griffnél egy csodálatos csapat tagjává válhattam, ahol nem csak
remek oktatókra, de barátokra is találtam.
Nem szeretnék, de mégis elfogult vagyok Lijakkal (Szlovénia) kapcsolatban. A legelső igazi
magas startom. 600 méter magasságból indultunk, a hegyről még nem is olyan hatalmasnak
tűnő mélységbe. Már számtalanszor lejátszottam magamban az egész szituációt, minden
pont úgy történt, kivéve az élményt. Egyáltalán nem ilyennek képzeltem, hogy is tudhattam
volna, hiszen korábban még nem éltem át. Hirtelen eltűnt alólam minden, csak az apró
hangyaméretű autócskákat és a makettszerű tájat láttam. Egészen más, mint egy repülőből.
A szél süvít a fülem mellett, a rádió zümmög és akadozva ugyan, de hallom az utasításokat,
valahogy mindig balfék visszhangzik a fülemben. A kezdeti sokk után egészen elengedtem
magam, már teljesen hátradőltem és, a végén profikhoz (utólag így mondták) hasonlóan
testkormányzással egybekötve szálltam le. Persze mindez nem volt teljesen tudatos, és utána
kaptam egy fejkoppintást, hogy ezt azért még nem szabad ilyen bátran. Mindent összegezve
végleg megfertőzött az élmény, és nincs megállás.

Nem elérhető Brigo

  • Griff sc
  • club
  • ***
  • Hozzászólások: 45
    • Profil megtekintése
Re:Gondolatok a repülésről...
« Válasz #1 Dátum: 2012. November 29. - 22:32:03 »
Rácz Mónikánk tollából:
"Az úgy kezdődött hogy....10 írásból 9 ezzel kezdené....de nálam a barátom folytán évek óta a
képben volt a repülés. Persze csak elméletben, hiszen ő is kereste a repülés legkötetlenebb és
persze legolcsóbb formáját, aztán 2 éve belevágott. Én pedig passzív szemlélődőként ámultam
a csodán, élveztem a természetet, ami körülvett ilyenkor bennünket, és órákig hallgattam az
élmény beszámolókat. Eltelt egy év, és a hosszú téli hónapok, amikor kevesebb a lehetőség az
időjárás miatt a repülésre eldöntötték bennem, én is kipróbálom! Barátommal tanultuk az
elméletet, még mielőtt bárki azt hinné, ez egy laza sport, ki kell ábrándítanom, igenis sok
tudást, és folyamatos tanulást, fejlődést igényel, talán épp ezért nem válik unalmassá,
megszokottá soha. Aztán kitavaszodott, és azon kaptam magam, hogy ott állok a tanulódomb
tetején, becsatolva, és remegő lábakkal próbálom felhúzni a fejem fölé a 27 nm-nyi
siklóernyőt, ami hatalmas élmény volt. Akkor és ott fertőződtem meg, annak ellenére, hogy
még nem tudtam milyen hatással lesz rám, amikor megismerkedem a harmadik dimenzióval:)
Az első 3 nap viszont meggyőzött arról, hogy ezt akarom! Az első repülést sosem felejtem el,
amint a levegőben voltam olyan földöntúli nyugalom szállt meg, mintha megállt volna az idő.
Innentől minden szabadidőnket a repülésnek szenteltük - még a kisfiamat is viszem
magammal amikor csak tehetem, igaz, ő még csak nézelődik, de szívja magába az infokat.
A Griff SC keretein belül folytattam a tanulást, ami egy nagyon jó kis csapat, összetartásban,
türelemben, szaktudásban, rugalmasságban is ötösre vizsgázott:)
Májusban már Szlovéniában készültem az első magas startomra, elmondhatatlan ekkora
hegyek starthelyein állni, repülni a fákkal teli hegyoldalak mentén, érezni a termikek kisebb-
nagyobb emelgetéseit, az alattunk elterülő táj szépségéről már nem is szólva.
Ez a sport nem magányos sport, sosem hagynak magadra, itt még ha versenyekről is van szó,
akkor is egymást segítve jutunk előbbre, válunk többé. Mondhatom, hogy azok, akik ebbe a
sportba kezdenek, kivétel nélkül olyan emberekké válnak, akik kiegyensúlyozottabbak,
türelmesebbek, megfontoltabbak, higgadtabbak, mint az átlag, hiszen amikor repülsz,
olyankor csak Te vagy és az ernyőd!
Örömmel látnom én is, hogy egyre több nő van közöttünk, az ok, hogy miért jönnek
lényegtelen is, kit a repülés vonz amióta csak az eszét tudja, ki a lélektani határait akarja
átlépni, a lényeg, hogy mind repülünk, és a leszálláskor fülig ér a szánk és alig várjuk a
következőt!"

Nem elérhető Brigo

  • Griff sc
  • club
  • ***
  • Hozzászólások: 45
    • Profil megtekintése
Re:Gondolatok a repülésről...
« Válasz #2 Dátum: 2012. November 29. - 22:34:36 »
Boros Anett tollából:

"Az egész úgy kezdődött, hogy egy barátom és a fiúm beiratkozott a Griffhez egy tanfolyamra.
Tavasz volt, nekem vizsgaidőszakom, úgyhogy ahelyett, hogy otthon magoltam volna,
magammal vittem a jegyzeteim a túrákra. Letelepedtem egy plédre, olvastam és közben
figyeltem a többieket. Eleinte teljesen biztos voltam benne, hogy ez a dolog nem nekem való.
Aztán ahogy egyre többször szálltam be a tanuló területekre tartó buszba, kezdtem kíváncsivá
válni: valami oka csak van, hogy ezt ennyire élvezik a többiek! Úgyhogy egy alkalommal
kipróbáltam: Joe, az oktató segítségével párszor felhúztam az ernyőt, kicsit irányítottam, és
pluszban egy gyorstalpalón is részt vehettem a siklóernyőzés alapjaiból. Elkezdett érdekelni a
dolog; megbeszéltük, hogy Kalocsán Joe elvisz egy tandem útra.
Aztán aludtam rá néhányat, és elkezdtem a tanfolyamot. Gyakorlás a mezőn és a
kisdombokon, nyári meleg, gyaloglás dombra fel, start, lecsúszás. Néha dühömben (mert már
megint nem sikerült szépen felhúzni az ernyőt!) a beülővel a hátamon toporzékoltam, ilyenkor
Joe és a Griffesek nyugtattak meg, hogy nem megy minden egy csapásra, ők is így kezdték.

Nagy adag kitartás, türelem és bizalom kellett ahhoz, hogy novemberben már Lijakban
repülhessek. A lijaki túra vízválasztó volt. Előtte soha nem repültem ilyen magasan, vagy
amikor igen, ott volt mögöttem Joe a tandemben. Lijakban viszont én irányítottam, nekem
kellett magamban, az oktatóban és az ernyőben bíznom. A starthelyen (mint mindig) indulás
előtt megbeszéltük a teendőket: hová kell leszállni, meddig repülhetünk, hol számíthatunk
kis emelésekre. Nagyon jó volt, hogy maradt időm arra, hogy rákészüljek a repülésre,
megbarátkozzam a starthellyel és a vidékkel. Semmihez sem hasonlítható érzés volt 500
méter magasan repülni úgy, hogy nem voltam bezárva egy fémszerkezetbe, nem zajongott gép
körülöttem. Magam sem gondoltam volna, hogy az első napi repülés után már alig várom a
következőt. Mindkét napon repülésenként 10-12 percet tudtam a levegőben maradni, közben a
starthelyről és a leszállóból is figyeltek rám és irányítottak rádión keresztül. A túra végén csak
azt sajnáltam, hogy nem tartott tovább.

A siklóernyőzés rengeteg pozitív dolgot hozott az életembe: egy végtelenül türelmes, jófej
oktatót, befogadó és őrült Griffes csapatot, és az érzést, hogy képes vagyok áttörni a saját
korlátaim, amiken túl a világ nem is annyira ijesztő. Én ezért repülök."

publikáva ( képes beszámoló )  http://holgypilota.blog.hu/2012/11/28/a_sikloernyo_varazsa

Nem elérhető Brigo

  • Griff sc
  • club
  • ***
  • Hozzászólások: 45
    • Profil megtekintése
Re:Gondolatok a repülésről...
« Válasz #3 Dátum: 2012. November 29. - 22:39:44 »
Kislány korom óta a repülésről álmodoztam, ahogyan a madarak szárnyalnak; a mitológiai
alakok szekereiken a szelek szárnyán; a boszorkányok a seprűiken; a sárkányokon repülő
legendás mesehősök és még sorolhatnám…

A repülés teljesen megváltoztatta az életem, ennek köszönhetően ismertem meg a páromat,
aki régóta repül és oktatja is a siklóernyőzést, így nagyon könnyen az életformámmá vált.
Kinyílt a világ! Amikor repülök minden, ami nem fontos, megszűnik. Türelemre és alázatra
tanít a természet iránt és nagyfokú önismeretre! Az állandóan változó körülmények miatt
sohasem válik megszokottá vagy unalmassá, mindegyik repülés olyan, mint az első és ha,
nem figyelek eléggé az utolsó is lehet!
Elmesélem az egyik csodálatos élményem:
A lijaki starthely szép széles, kis dőlés szögű zöld füves terep. Kb 600 méter magasan
van a tengerszinthez képest.Imádok startolni! Nekifutni a lejtőnek és elrugaszkodni a
földtől.Szerencsére rögtön egy jó emelésbe sikerült bele startolnom, ráfordultam a lejtőre.
Ráfeküdtem a lejtőszélre és szépen nyolcasoztam felfelé, kiemelkedtem a gerinc fölé.
Még sosem láttam így Lijakot! Tovább emelkedtem egy szép kövér 5 m/s- os termikben,
felettem sárkányrepülők, a hegynél siklóernyősök lejtőztek, ahogy emelkedtem egyre
feljebb betolódtam a gerinc fölé de, szép magasan voltam. A sárkányosok még mindig
felettem tekertek, néztem őket és láttam, hogy vigyáznak rám. Az ernyőt folyamatosan
kontrollált kis fékekkel kellett irányítani! Ekkor 1600 méter magasan lehettem a varióméter
szerint.Hihetetlen látvány! A hegy gerince lapos és fenyőerdő borítja, ameddig a szem ellát!
Kis házikók színes palatetői tarkítják mindenfelé. Alattam a Julianna – Alpok csodálatos
hegyei - völgyei terültek el, még magasabbra termikeltem és átsiklottam a völgy felett, meg
láttam a Soca folyót és a gyönyörű sötét türkiz zöld színétől az eszembe jutott, hogy milyen
csodálatos a világ, az élet és milyen csodálatos, hogy én ezt láthatom! Ezt, mindenkinek
látnia kell!Már fordultam is rá az eddig csak a távolból látott ismeretlen hegyre. Nem
sokkal alattam egy szép piros ernyő küzdött a kiemelkedéssel, alul nem lehetett túl erős a
termikesség. Szépen a beülőből kidőlve test kormányoztam és pici fékekkel forogtam körbe –
körbe. Emelkedtem, megint csodaszépen magasra kerültem. A sárkányosok is idejöttek.Ismét
körbe néztem és elöntött boldogság! Körülbelül 2000 méter magasan lehettem.A szép tiszta
időben egészen elláttam a tengerig! Az Alpok szürke sziklái és fehér csúcsai belehasítottak
a kék égbe. Bent akadt a lélegzetem, micsoda csodálatos zöld hegyvonulat, a völgyek és
a Soca… na, akkor már a könnyeimmel küzdöttem a meghatottságtól.A végére-annyira
bedurrant az idő, hogy minden emelt felfelé, többször fület kellett csuknom, hogy süllyedjek
és merülőspirált kellett húznom, mert túl magasra kerültem a felhőhöz, ami veszélyes tud
lenni. Hát, ilyen fantasztikus, izgalmas 3 órás repülést adott Lijak nekem!

A leszállóban már várt rám a kedvesem és a többi Griffes pilóta. A repülés, a barátok és a
csodálatos helyek a világon mind ránk várnak!

Nem elérhető Rácz Monika

  • club
  • *
  • Hozzászólások: 25
    • Profil megtekintése
Re:Gondolatok a repülésről...
« Válasz #4 Dátum: 2012. November 30. - 19:28:57 »
Szuper kis beszámoló-csokor:))))))
Nekem már most elvonási tüneteim vannak csókolom.))))

Nem elérhető szabojoe

  • Adminisztrátor
  • club
  • *****
  • Hozzászólások: 106
    • Profil megtekintése
    • Griff siklóernyős club
Re:Gondolatok a repülésről...
« Válasz #5 Dátum: 2013. Január 31. - 11:41:01 »
hogy alakulnak a tünetek ennyi idő után ?

Nem elérhető Rácz Monika

  • club
  • *
  • Hozzászólások: 25
    • Profil megtekintése
Re:Gondolatok a repülésről...
« Válasz #6 Dátum: 2013. Április 22. - 15:37:34 »
Ha nehézkesen is, de végre beindult az idei szezon!!! Végre!!!
Irány Gödöllő, csörlés lesz!!!!!
Két hete már leporolhattam az ernyőmet ott, kiskacsás startomon sokan jól mulattak, de ki bánja? Lógott végre a lábam, jihááá!!!!!
Szóval szombat, Gödöllő, Joe-ékkal tali az Örsön, újoncokkal egy kis traccsparti, és már gurultunk is a reptér felé...Tamástól megtanultam, ha repülni akarsz ne vacakolj, terits ki, készülj be és gyerünk, mert később tömeg lesz! Különben is: repülni jöttél nemde? :)
Igy is tettem, imádós szép kék bálnám a hátam mögött, pilóta kész, és go!
Érdekes hogy most nem volt bennem az a fajta paraművek, mint eddig, a csörlős autó már elindult, mikor joe még odakiabált nekem:
Maaaunika, nem akarsz gyakorolni?
Hát jókor szólsz, és széles vigyorral nekilódultam, egy lépés, kettő, három, és már suhantam is felfelé. Közben folyamatosan a mondóka járt a fejemben: ernyő, kötél, ernyő, kötél, ernyő, kötél :)))))
Korrigálni is csak nagyon finomakat kellett, egyenletes húzást kaptam és az idő is nyugis volt, és tudtam, ha bármi gáz lenne, a rádióval a fülemben lentről kapok instrukciókat:)
A plafon közelében egy szép leoldás után hátraarc és az erdő szélénél egerészve haladtam visszafelé...Tamás útmutatásával sikerült egy termiket is találni ahol tudtam kicsit nullázgatni, ez volt életem második termikelése, jó volt kicsit ezt is gyakorolni, bele is szédültem kicsit, igy inkább a környező tájban gyönyörködtem aztán amikor már eléggé visszasodródtam a leszállóhoz jöhetett egy jó kis hátszeles landolás:))))))
És az elmaradhatatlan széles vigyor és adrenalin löket :))))
Soha rosszabb napot, imádtam!!!!!!!