Szerző Téma: Kalocsa, csörlőzés  (Megtekintve 2965 alkalommal)

Nem elérhető Bandi

  • club
  • *
  • Hozzászólások: 6
    • Profil megtekintése
Kalocsa, csörlőzés
« Dátum: 2012. Június 25. - 18:15:52 »
Sziasztok,

indokolatlanul hosszú - és a csörlésen már átesettek számára uncsi is leszek - szóval csak azoknak ajánlom a továbbolvasást, akik még előtte vannak! Én mindenesetre terápiás jelleggel szívesen kiírom magamból :D

Hát elképesztő volt a tegnapi nap. Szokás szerint tecső videókkal készültem a kalocsai csörlőzésre, találtam is olyat (http://www.youtube.com/watch?v=oKZcl0Fbxwo), ami adott valamiféle képet arról, hogy mire lehet majd számítani. Aztán persze a valóság ezt többszörösen felülmúlta :)

Fél 3 körül értünk ki Anettel és Barnával, először a pálya déi végéhez. Elég sűrű nap volt, akkor épp mindkét irányból húzták az embereket, emellett az egyik végen sportmotoros pályát építettek, miközben egy kisgép folyamatosan a leszállásokat gyakorolta. Nyami :)
Peti és Zsolti nagyon szépet tekertek, kár, hogy nem vittek magukkal kamerát, volt befelhőzés is meg minden. Majd mesélnek! :)

Aztán eléggé hátszeles lett, úgyhogy átköltöztünk az északi oldalra és Anett és Joe már készülődött is a tandemhez! Nagyon szépen elstartoltak és odafent sikerült a jányt kicsit megsikongattatni :) De erről majd mesél ő valamikor, júliustól ugyanis csatlakozik a Griffekhez!!! :)

Aztán kici elmélet, és kutyáztam egy keveset a Meszkállal, mert azt eddig alig használtam. Tibi, szerintem kvajó ez az ernyő. Pici szélben is fel lehetett húzni és a belefutós start is ment vele - amíg gyakoroltam! :))

Aztán eljött az idő, meghallgattuk az elméletet, fejben kb. ezerszer lejátszottam, hogy mit kell csinálni majd (néhány dologra azért eléggé oda kell figyelni, bár gondolom még néhány start és ez is rutinszerű lesz). Viktor gyönyörűen elstartolt előttem, aztán már felém közeledett a csörlős kocsi!

Szívem a torkomban, koncentrálok, betámasztok, Pityke int, beledőlök, futok, tolom mint álat. Valami nem jó, hopp szaladok alá, húzom az ellenoldali féket, már majdnem jó, de megelőz az ernyő, beszívom, tanyálok egyet az aszfalton! Jeee :D

Vissza az egész, úgy éreztem, hogy én vagyok a legbénább ember a Földön, de tudom, hogy ez ilyen sport: elesel, felállsz, csinálod megint.

A második aztán már ment, bár annyira zabszem volt a seggemben, hogy nem igazán mertem fészkelődni az ernyőben, így nem is sikerült beülni rendesen, emiatt aztán nem is sikerült koncentrálni arra, hogy merőlegesen tartsam az ernyőt a kötélre. Ráadásul nagyon hasonló elsőre az élmény ahhoz, amikor húz fel a hullámvasút, leszámítva azt, hogy itt kb. 600 métert emelkedsz. Az agyam meg párosította ezt az élményt azzal, hogy utána a GYORS LEFELÉ következik, ráadásul kicsit lógtam is a beülőből. Ráadásul ez volt az első alkalom, hogy a _magasban_ én egyedül irányítottam. Úgyhogy férfiasan bevallom, hogy szabályosan rettegtem. Egészen addig, amíg meg nem embereltem magam és tudatosan leküzdöttem az irracionális félelmeimet. Akkor aztán hajlandó volt követni a testem az agyamból érkező infókat. Befészkeltem magam a beülőbe és kezdtem magam biztonságban érezni. Az első leoldás izgi volt, de sokkal lágyabb, mint képzeltem.

Fent pedig....... nincsenek szavak, amivel le lehet írni az élményt. A 70 méter után a 600 méter elképesztően magas. A látvány gyönyörű, az ernyő pedig atomstabilan, magabiztosan repül (6 óra elmúlt már ekkorra). Fantasztikus érzés, hogy a start után nem kell egyből a leszállásra koncentrálni, sőt, az az érzésed, hogy sosem kel leszállnod :) aztán sajnos mégis igen, de addig még rengeteg idő van!

Joe irányításával megtörténtek az első bátortalan hintáztatások jobbra-balra és előre-hátra, aztán körözés, nyolcasozás. Szuper-szuper-szuper :D

A második start és a felhúzás már eléggé píszful volt és a naplementébe meredve, végignézve a terepasztalon (szántók, tarlók, Duna, lent tábortűz) sikerült még egy 8-10 (?) percet repülni. De sokkal többnek tűnt.

A korábbi falmászások során érzett tériszonyomnak nyomát sem találtam. Kőkemény drog ez a sport, de nem hiszem, hogy valaha is túl lehetne adagolni :)

Köszönöm a napot emberek, a bíztatást meg mindent!

Várom a következőt!

Bandi

Nem elérhető szabojoe

  • Adminisztrátor
  • club
  • *****
  • Hozzászólások: 106
    • Profil megtekintése
    • Griff siklóernyős club
Re:Kalocsa, csörlőzés
« Válasz #1 Dátum: 2012. Június 29. - 00:41:57 »
nagyon jó látni a boldog arcokat ... az elején tele feszültséggel, de egy jó repülés, landolás után már csak az öröm marad :)
örülök én is , h aki eljött legalább két gyakorló kört is tudott menni napnyugta előtt. A levegő ízlelgetése, az első magas startok izgalma, az első ernyőhintázás élménye megint csak maradandó élmény lett ...
sok ilyen szép napot ...