Szerző Téma: Lijak  (Megtekintve 8114 alkalommal)

Nem elérhető szabojoe

  • Adminisztrátor
  • club
  • *****
  • Hozzászólások: 106
    • Profil megtekintése
    • Griff siklóernyős club
Lijak
« Dátum: 2012. Május 29. - 15:17:32 »
Meg tartottuk idei első , tanulós lijaki túránkat  :D
Mondhatom elég jól sikerült :-) 
köszönöm, h eljöttetek, nagyon jó volt együtt tanulni, gyakorolni ...
mindenkinek sikerült valami újat kipróbálnia  ;) saját rekordjait is megdöntögetni ...
folyt köv :-)
üdv
Joe

Nem elérhető Rácz Monika

  • club
  • *
  • Hozzászólások: 25
    • Profil megtekintése
Re:Lijak
« Válasz #1 Dátum: 2012. Május 30. - 08:34:16 »
Lijaki túránkra már jó ideje készültem, Torockó helyett kárpótlásképpen ideális választás volt, most már azt mondom:)
Joe-ék ismét nagyot alkottak, éjfélkor "kísértettünk" az érdi McDonalds parkolójában, időre ki is ért mindenki. Személy szerint én nagyon megörültem Petinek és Robinak, hisz ők már egy éve kezdtek a Griffnél, és az ő reppenéseik is nagyon hasznosak voltak számomra.
Míg belavíroztam egy tálca palacsintát a Transitba, addig a többiek megpróbáltak minden felszerelést és személyes motyót elrendezni:)
Teltházas indulás, jó hangulat, és haladtunk ezerrel Lijak felé!!!!
Mire pirkadt már majdnem célnál voltunk, csodás párás zöld hegyek között haladva egyszer csak Joe rámutat az egyikre, mondván: Na, ez lesz a mi hegyünk!
Gondoltam "Te viccelsz, ennek hol a teteje?" de azért izgalommal vártam az eseményeket.
A leszállóhoz érve kiszállás, meeting, oda megyünk, ide szállunk, és már haladtunk is a 900 méter magasan fekvő, szerpentin úton megközelithető Lokve nevű falucskáig, ahol a vendéglátóink mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat /legfőképp ami a tojásrántottát és a muffint illeti :DDD/ de a teájuk nagyon fincsi volt.
Gyors szoba elosztás, fiús szoba, koedukált szakasz, volt ott minden, aztán irány a starthely!!!
A lélegzetem is elállt amikor megláttam!!! Miért nincs itt szemét??? És miért van letakarva zöld hálóval a föld? DESZAAAR!!!!! :)))))
Az első magasstartom!!!!!!! Ismerős érzés keritett hatalmába, mint amikor Fedémesen, vagy Máriahalmon kellett legyőznöm a bennem felgyülemlett gátakat, átlépni a saját korlátaimat és nekifutni, hogy átéljem az alattam elterülő bársonyzöld táj ezernyi színének, és formájának látványát!!!!
ÉS AZTÁN!!!! Az első start utáni másodpercek felülmúlták minden várakozásomat!!!!
Ismét az ismerős érzés: nyugalom, béke, nincs más, csak az ernyő és én!!!
Ja és persze JOE a rádiómban, irányít, magyaráz, nyugodtan, ahogy egy jó oktatóhoz illik, ő már látja azt amit én még csak érezni fogok tizedmásodpercek múlva, hát igen:)))))
Az első manőverek: nyolcasozzunk!!!! Felőlem!!! :)))))) Utasít, én csinálom, jéééé, működik:))))
Na akkor most teljes kör!!!! Ez is működik, ki hinné?:)))) És a hab a tortán, na akkor hintázzunk!!!
Mi vaaan?:)))) Üsse kavics, hintázzunk:))))
Hűű az anyja, hát az tetszik!!!!!!
Miután szélesebb vigyora nálam már csak Jokernek lehetett Batman és Robin is tátott szájjal leshették csak a landolásomat:))))))
A következő startnál már csak kis para volt bennem, klassz érzés, ezt szeretem a legjobban jelenleg, a többi a hab a tortán, de a start élménye nem fogható semmihez!!!!!
És ahogy elnéztem a nagyobbakat, Peti laza startja utáni kurjantását meg is kuncogtam, annyira oda illő volt akkor és ott:)))
Persze a verbális adok-kapok is jelen volt nap mint nap, imádtam:))))
Vacsora után aztán az előtérben laptop, teló, fényképezőgép, zsinórok, madzagok, áttöltés, torockói pálesz és társai is előkerültek, és kiértékeltük a napi felvételeket:)))
Szerintem nem volt olyan a csapatban akit sokáig kellett ringatni éjjel:))
Mi még Joe-val, Brigivel és Tamással happeningeztünk a szobánkban, részemről pizsiparty és puha meleg takaró között kortyolgattam Jéger mester termékét:)))))
És egy jó alvás után indulhatott az újabb nap!!!! Még jobb startok, még kevesebb instrukció, még nagyobb élmények!!! Az első nap délutáni kicsit dobálós reppenésem után kifejezetten nyugis startok következtek, a végére már Adri kamerájába is belevigyorogtam, Pampers-érzés volt:)))))
Peti és Robi is nagyon éltek, alig várták az erősebb szelet, a termikeket, Joe velük már a spirált gyakorolta, nagyon ügyesek voltak mindketten!!!!
És persze Brigóm csodareppenéről se feledkezzünk meg, gigásat alkotott Lijakon, de erről biztos ő maga is fog mesélni nekünk  ;)
Annyi minden történt ebben a pár napban, a repülések, a szülinapi meglepi-torta Petinek, Adri és Joe tandemje, és az a sok tanulás, mind mind örök élmény marad nekem...és remélhetőleg másoknak is:))))))
Köszönet annak, akitől kedvet kaptam, azoknak akik mellettem állnak, akiktől tanulhatok, akik által többé, jobbá, teljesebbé válhattam!!!!

Nem elérhető Brigo

  • Griff sc
  • club
  • ***
  • Hozzászólások: 47
    • Profil megtekintése
Re:Lijak
« Válasz #2 Dátum: 2012. Május 31. - 23:58:40 »
Lijak ,hát igen...hmm,még mindig sokszor beflesselek :) életem első teljesen önálló repülésén....van mit mesélnem..
felmentünk a hegyre és aztán 2.5 óra múlva leszálltam :)



na jó...hulla fáradt vagyok :) ...a hétvégén folytatom :DDD mert,nagyon szeretném megosztani ezt a csodálatos élményt...

pusszantás...

Brigó

Nem elérhető Robo

  • Griff sc
  • club
  • ***
  • Hozzászólások: 14
    • Profil megtekintése
Re:Lijak
« Válasz #3 Dátum: 2012. Június 03. - 21:32:21 »
Most en is sort keritek ra, hogy leirjam a punkosdi hosszuhetvegi lijaki tapasztalataimat. Most voltam masodjara Lijakban, es most is nagyon jo elmenyekkel lettem gazdagabb.

A starthely tovabbra is nagy es jol hasznalhato, harom ernyo pont elfer egymas mellett, es boven van hely a felszallasra is. A leszallo nagy, jol karban tartott, a hosszanti oldala mellett futo vezetek sem jelent problemat a leszallaskor.

Az idojaras szerencsere kelloen kegyes volt hozzank, bar a felhok magassagaban hatszel fujt, a felszalloban megis tokeletes szembeszelunk volt a volgybol jovo legaramlatoknak koszonhetoen. Igy a startok szepen es konnyeden sikerultek. Moninak itt volt az elso magasstartja, amit tankonyvbe illoen vitelezett ki.

A felhozet neha zartabb, neha nyitottabb volt, ennek megfeleloen neha jobb, neha kevesbe jo termikeink voltak. Igy neha sikerult emelkedni, neha viszont nem talaltunk semmit, es csak egy lecsuszas volt. Ez viszont jo alkalom volt Petinek es nekem, hogy elkezdjuk tanulni a spiralt, ha eleg magasan ertunk ki a leszallohoz. A probalkozasaink nem az eros sullyedesre, hanem inkabb a szakszeru be- es kivezetesre mentek ra, amit Peti igen szepen ki is vitelezett. Tamas, aki mar hosszu evek ota ernyozik, pedig egy eleg durva, 15 m/s sullyedesu spiralt nyomott.

A "kicsik" az ernyovel hintazast, ingat, fulcsukast es fordulokat gyakoroltak. Emlekeim szerint ezek elsore nagyon felelmetesek voltak nekem is, de jol bele lehet jonni, mint ahogy az ujoncok is egyre magabiztosabban csinaltak ezeket a manovereket.

Amikor meg jo emeles volt, akkor a termikeket tekertuk. Peti es Barna az utolso pillanatban termikre lelve, szepen viszatekertek a felszallo szintjere. Viktornak pedig 40 perces repulest adott az ido, amitol Gabor sem nagyon maradt el. Szep volt fiuk! :) De a legszebb Brigo repulese volt. Egy ideig kb. egy helyen tekeresztunk, majd amikor az adott helyen leallt a termik, o az egyik en a masik iranyban kezdtunk el kersgelni. En nem jartam szerencsevel, igy hamarosan le kellett szallnom, amit nagyon fajlaltam, mert eppen nem sikerult megdonteni sem az ido, sem a magassagi rekordomat.

Brigo viszont jo iranyban keresgelt, es bo ket orat repult, nem sokkal egy felho alatt. Alig lehetett levakarni az egbol. :) A mokas dolog a leszallasa elott kovetkezett. Joe radion iranyitotta Brigot, hogy hogyan vezesse bele az ernyot egy spiralba, amit brigo szepen megcsinalt. Viszont a masodik hasonlo manovert mar nem volt hajlando megcsinalni. Leszallas utan derult ki, hogy Brigo radioja mar vagy egy oraval hamarabb lemerult, es igy az elso spiralhoz valo instrukciokat sem hallotta, magatol csinalta vegig az egeszet, raadasul nagyon szepen. Megjegyzem nekem is lemerult a radiom az egyik spiralom elott. A videofelvetelrol hallatszik, hogy Joe iranyit: "Akkor most kezdd el bevinni az ernyot a forduloba... Mehet, mehet, mehet mar...", es en erre elkezdtem szepen fordulni. Persze nem hallottam semmit az iranyitasbol. De ugy latszik, Joe agyhullamokkal is kommunikal. :)

Brigo a leszallasa utan teljesen el volt varazsolva, mintha transzaban lenne, alig tudott beszelni. Eloszor meg is ijjedtem, hogy valami baja van. Teljesen meg volt hatodva, hogy milyen nagyot repult es latta a tengert es a havas helgyeket onnan fentrol. Nagyon aranyos volt.

Adriennnek most volt az elso repulese, meghozza tandemben. REpules kozben Adrienn megkapta a fekeket es ugyesen iranyototta a tandemernyot. Mostmar o is fertozott. :) Mar alig varjuk, hogy benevezzen a tanfolyamra es azutan egyutt repulgessunk vele is.

Az egyik repulesen Joe ideadta a Rook demo ernyot, hogy repuljek azzal. Az ernyo nagyon konnyen startolt, es szepen repult. Az aktiv ido ellenere atomstabil volt, Arra szamitottam, hogy erosen mocorogni fog. De mindig stabilan folottem volt, nem akart elmenni semerre, es azt csinalta, amit akartam. Olyan kezes volt, mint a mostani EN A kategoiaju ernyom, de dinamikusabb. Jo valasztas annak, aki EN B-s ernyot akar venni.

A lijaki hetvege csucspontja Peti szulinapi meglepetese volt. A leszalloban Peti figyelmet kozos munkaval jol eltereltuk, hogy ne vegye eszre a hatterben levo keszulodest. A dolog olyan sikeres volt, hogy amikor Peti megfordult, ott volt az orra elott a torta nem mondom meg hany szal gyertyaval. :) Jo volt latni Peti meghatottsagat es oromet. :) Boldog valahanyadik szulinapit megegyszer, Peti!

A hetvege utana sokat elmelkedtem, hogy mit is szeretek az ernyozesben. Rajottem, hogy ez ket fo dologbol all ossze: a repules es az azt korulolelo esemenyek elmenyebol, es az egeszet korulvevo tarsasag es kozosseg elmenyebol. A ketto tokeletesen kiegesziti egymast, kiemelik egymas pozitiv oldalait. Mar alig varom a kovetkezo turat.  8)

Nem elérhető Rácz Monika

  • club
  • *
  • Hozzászólások: 25
    • Profil megtekintése
Re:Lijak
« Válasz #4 Dátum: 2012. Június 05. - 09:19:24 »
Szivemből szóltál Robery:)))))))

Nem elérhető Brigo

  • Griff sc
  • club
  • ***
  • Hozzászólások: 47
    • Profil megtekintése
Re:Lijak
« Válasz #5 Dátum: 2012. Szeptember 27. - 16:11:55 »

:)

Szóval,Lijak!!!

Annyira él bennem ez a repülés, hogy sok-sok hónap elteltével, még mindig kényszert érzek rá, hogy megosszam veletek :)

Első este jó sokáig beszélgettünk, Joe sok jó gyakorlati tanáccsal látta el a fiúkat a spirál technikájáról!
Titokban csak arra füleltem,mit mond :) ismételgettem magamba minden szót...
és közben megkóstoltunk mindenféle pálinkát...elő-szülinapoztunk :) 
A történethez hozzátartozik, egy Gin Zuluval voltam, ami eddig csak a frászt hozta rám,mert nagyon visszajelzős és nagyon aktívan kell vele repülni...de, eldöntöttem ez egy jó ernyő meg kell bíznom benne és magamban...akár milyen hülyén viselkedik is :)
Dél körül felmentünk a már jól ismert starthelyre, ahonnan már jó párszor lecsúsztunk vagy egyszer-kétszer sikerült már fent maradnunk a lejtőszéllel...kis haladó Griffekként, már bennünk volt az a szándék, hogy fenn maradjunk, tekerni, kitekerni...a fiúk, ahogy azt Robo említette, már a spirál be és kivezetését gyakorolták!
Fura elszántsággal néztem az időjárást mert, nem ez volt az első startunk...valamiért azt gondoltam, most a tutiba fogunk elmenni...nagyon szerettem volna, ha a Petinek adja az időjárás, hiszen ez az ő napja, az ő szülinapja :)
egy kicsit túl izgulhattam mert, elrontottam a startom..Aztán jött egy belső felismerés, most kell menni...mondtam a fiúknak..most induljanak...és bele a tutiba.. :) gyors vissza...kiterít...már húztam is az A sort...imádok startolni :) Rögtön emelésbe, ráfordultam a lejtőre...néztem a Petit kicsit kijjebb volt a lejtőnél, de sikerült megkapaszkodnia egy termikben...úgy örültem...Robó meg már velem szembe jött...sikerült nekik...ráfeküdtem a lejtőre és egyre magasabban voltam..észre vettem,hogy nincs bekapcsolva a varióm ,szépen nyolcasoztam felfelé de, mindig csak az első letörésig mentem, amikor is a következő fordulónál kiemelkedtem a gerinc fölé :) még sosem láttam így Lijakot :) összefogtam a fékeket és bekapcsoltam a varióm és onnantól tekertem ezt a szép kövér 5-ös termiket, felettem sárkányok a hegynél siklóernyősök...Robó is kiemelkedett, néha elszállt előttem a hegy vonalában, integettünk, kiabáltunk egymásnak....ahogy emelkedtem egyre feljebb, betolódtam a gerinc fölé, de szép magasan voltam és a sárkányok még mindig felettem tekertek...néztem őket és láttam, hogy vigyáznak rám...és csak tekertem, tekertem...a zulu felettem zizegett és minden félét akart csinálni és hagytam is előtte, utána, közben végig lekezeltem, végre együtt repültem az ernyővel :) és már nem volt félelmetes...folyamatosan kontrollált kis fékekkel kellett irányítani!
Hát igen, ez már nem tanuló ernyő :) én, pedig élveztem, hogy Jedi vagyok... közben a rádióm sajnos lemerült és amikor a sárkányokat már majdnem elértem, nagyon el kezdett hiányozni a Joe, meg akartam neki mutatni milyen magasan vagyok és Jedis magabiztossággal elindultam a starthely felé ( ha kell kőszikla, ha kell folyó vagyok :) ) kijjebb mentem, hátha lesz egy kis lejtő szél vagy valami ami fent tart amíg utazgatok, volt is, úgy emlékszem 1600 méteren lehettem a varió szerint..
Hihetetlen..a hegy gerince lapos és sötétzöld lomberdő borítja amíg a szem ellát, kis házikók színes palatetői tarkítják mindenfelé...
Elértem a starthelyet  a gerinc felől kicsit oldalazva....nagyon picinek tűnt ...Joe éppen tandemezni készült, néztem, mit csinálnak a kis játékfigurák a starthelyen...süllyedtem, de nem bántam...hátha észre vesznek :)
ott tekeregtem, nézelődtem...besüllyedtem a nívó fölött kb 200 méterre ...integettünk egymásnak!! :)
A starthely előtt most nem adta..a belső hangom jobbra irányított és ott újra megvolt egy termik....kitekertem vele nagyon magasra, annyira magasra, hogy amikor vége lett láttam egy pár kis ernyőt a völgy utáni hegyecske előtt és ( Tedd vagy  Ne tedd, de ne próbáld :) )  átsiklottam a völgy felett... meg láttam a Socát!! A gyönyörű sötét türkizzöld színétől el kezdett csavarodni a lelkecském,hogy milyen csodálatos a világ, az élet és milyen csodálatos, hogy én ezt láthatom!!! Ezt, mindenkinek látnia kell.. és már fordultam is rá az eddig csak a távolból látott ismeretlen hegyre...nem sokkal alattam egy szép piros 777 ernyő küzdött a kiemelkedéssel...gondolom alul nem lehetett túl erős, ami nekem már adta a folyamatos egyenletes csipogású 3.3 m/s emelést.... szépen kidőlve test kormányoztam és pici fékekkel...forogtam körbe -körbe...a sárkányok is idejöttek :), megint csodaszépen magasra kerültem, körbe néztem és elöntött a boldogság...
Előttem a tenger, csip-csip-csip, Istenem.. az Alpok szürke sziklái és fehér csúcsai belehasítanak a kék égbe..csip-csip-csip...bent akadt a lélegzetem, micsoda csodálatos zöld hegyvonulat...völgyek és a Soca...na,akkor kiszöktek a könnyeim....és elfolyt akvarellé vált a táj :)
A varió esztelen visítása hozott vissza a Mostba..5.8.. és szív felfelé...könnytől összeragadt szempilláimon át felnéztem és valami nagyon nagy, nagyon szörnyű, nagyon sötét szürke volt felettem...hoppá!Körbenéztem...hol vannak a többiek..már csak páran voltak a levegőben...viszont lefelé spiráloztak...a sárkányok is..a ,francba ezt jól benéztem...rádió kapcsolat hiányában...eszembe jutott Joe és a többiek...biztos nagyon aggódnak,értem...
45 fok gyorsító és kitakarodás ez alól a leszálló irányába...hála, haladtam....még mindig nagyon magasan voltam de, sikerült ott hagynom a monstert :) viszont minden emelt...2-3 al...óóó, a többiek még mindig spiráloztak lefelé....
najó fület csuktam, ez kevés... a leszálló előtt helyezkedtem el...bármi lesz is közel legyek...áááá, ez emel...biztos bedurvult az idő, én meg el kalandoztam és lemaradtam róla :)
Akkor, spirál...hogy is mondta tegnap a Joe? :)  ...bedől,behúz, húz, húz, húz..... középre terhel, fék vissza, újra bedől, kis fékkel szépen kivezetni...megállítani a hintát...akkor hajra...néztem az ernyőt...akkor rajta...tartom,tartom...most belekerült...a francba a gyomrom összepréselődött...levegőt...fék elenged és na, az ernyőm kilőtt a picsába...ááááá...Joe , most biztos mérges...ez jó szar kivezetés volt...alá mentem megfogtam...néztem a variót..süllyedtem...na, akkor mégsem vagyok olyan gyors , mint egy Jedi :) tehát sokkal finomabban.. időm sem volt a visszaterhelésre :)
Fini kis fékekkel amikor már majdnem beledőlt a spirálba az ernyő...visszaengedtem ,majd megint ráhúztam...játszottam és szépen tekertem lefele :) most,már helyes sorrendben és jó volt a kivezetés gyakorlása is....fületcsuk... majdnem spirál...megnéz mennyin vagyok ...még mindig emel bármerre megyek....nézgelődök...a többiek már a leszállóban...
Megmenekültem!!! Leszálltam, még el kiáltottam magam...Peti,Boldog Szülinapot,ezt neked repültem :)...aztán lerogytam...a boldogságtól és az izgalmaktól...megint kicsordult a lelkem...a Joe összeszedett és megkérdezte,miért nem maradtam még fent.... ????? .......ez a csattanó...NEM IS VOLT SEMMILYEN VÉSZHELYZET...csak mindenki egyszerre unta meg.... :DDD és valóban az én monsterem szép, nagy lapos fehér felhő volt csupán a leszállóból :D
A 777 srác szerint 2000 méteren is lehettem,mindig próbált utol érni :)
! A varióm szerint a legnagyobb emelés 5.8! A "spirálkám",csupán 4.9 volt :DDD tehát,közel sem járhattam az igazi spirálhoz :) kis krumpli vagyok :) még...
Körülbelül 3 órát repültem, de ideje volt leszállni, mert mindenki csak engem várt a Peti meglepi tortázásához :) amit ,úgy képzeltünk el, hogy mindenki a leszállóban van és odarohanunk hozzá a tortával, hangos Boldogoookat kurjantva...micsoda felvétel lett volna, az éppen leszálló Peti fejkamerájával!!!Jövőre?? :)


Hát, ilyenek ezek a haladó tanulgatások, nagy rácsodálkozások :) sokat kell tapasztalni mire az "azt hittemből" ,"tudom,mi van" lesz :)

Nem elérhető Rácz Monika

  • club
  • *
  • Hozzászólások: 25
    • Profil megtekintése
Re:Lijak
« Válasz #6 Dátum: 2012. Szeptember 28. - 08:19:02 »
Bigókám!!!
Lijak ÖRÖK!! Nem csak neked, nekem is:)))
És persze azt se felejtsük el, hogy a lemerült rédiód ellenére Joe lentről lelkesen mondogatta neked, hogy ügyes vagy Brigóka, ha hallasz fordulj el balra, és bár ezek szerint te nem hallhattad, de azért mégis balra fordultál:)))))
És hogy milyen büszkén mormolta maga elé, hogy gyakorlod a spirált:)))))
Szóval Lijakra vissza kell mennünk, mindenképp!!!!!!!!

Nem elérhető zsero

  • club
  • *
  • Hozzászólások: 2
    • Profil megtekintése
Re:Lijak
« Válasz #7 Dátum: 2012. Október 05. - 01:00:12 »
Hú, ezt nagyon jó volt olvasni! Tele virtuális Brigós mosolygásokkal meg gesztikulációkkal! Meg még volt benne monster is :-) Azért ez a "most ez mennyire szürke most ennek az alja" elég rizikós játék egy felhő alatt, szerintem teljesen jól tetted, hogy ha úgy érezted, hogy ez most emel akkor inkább lemész! Mondjuk az 5.8-tól nem kell félni, de hát pont ez a veszélyes benne, hogy lehet hogy följebb mész és 5 perc múlva már 8-10-zel emel, akkor meg már nem segít a telefon sem :-)

Egyébként ha 5.8-as emelésben húztál egy 4.9-es süllyedést, azért az 10.7-as spirál, szerintem elég vagány (jó valószínű nem a magjában voltál, de akkor is, legalább 8 megvolt!)

Jó olvasni nyári élményeket innen a messzeségből! Nekem is hamarosan jön, kisvonattal!






Nem elérhető Anett_B

  • club
  • *
  • Hozzászólások: 1
    • Profil megtekintése
Re:Lijak
« Válasz #8 Dátum: 2012. November 04. - 20:59:53 »
Joe-nak egy nyári Báránd után ígértem egy beszámolót, ami aztán már sose készült el. Akkor kb 6 méterre emelkedtem el a földtől - életemben másodszor, most 500 méter körül _repültem_, életemben először. Szóval a bárándi helyett álljon itt egy lijaki report.
Szerda éjszakai indulás, ficergés, alvás a buszban. A magyar-szlovén határnál csepeg az eső, ami aztán már erősen kopogóra vált. Nem baj, mire Lijakba érünk, eláll. Kb 9 óra, leszálló: kemény eső, a kék korlátról csöpög a víz, a kis patak csobog vadul, a starthelyet is nehezen találjuk lentről a párás időben. A szállásadónk péntekre best, szombatra pedig very best időt jósol nekünk. Szuper! De mit csináljunk ma, a zuhogó esőben? Beerpong, sör, szauna(x3), sör, fröccs(?), valami szlovén gyógykockacukor (brrr), póker és activity éjjel fél1-1ig. Lehet, hogy másnap repülök?

Felébredünk...felhős, de legalább nem esik. Kikászálódunk az ágyból, reggeli. Még mindig nem esik, sőt néhány helyen az eget is látni. Hűhűűű. Pár perces beöltözés a szobában...kilépek az ajtón: zuhog, aztán pár perc múlva jégeső...Nem baj, mondja Joe, nézzük meg a starthelyet, hátha jó lesz. Joe csak tudja.

Úgy is lett. Ahogy haladtunk lefelé a hegyről, egyre jobban tisztult, a nap is kisütött itt-ott. A starthely felé már a cuccom is alig-alig bírtam cipelni, annyira izgultam. Amikor megláttam a helyet, az első ami az eszembe jutott, hogy gyönyörű. Aztán rájöttem, hogy _én_ ma onnan el fogok startolni. Én??? Aha, persze. Az égen jó sok pamacs, kicsit kezdett összeállni. Bandi és Dóri hipergyorsan kipakoltak, én akkorra már azt se tudtam volna megmondani melyik országban vagyok. Aztán elstartolt Bandi és utána Dóri. Én úgy láttam, hogy egy picit kiemelkedtek a start után, és mind a ketten nagyon szépen mentek. Fület csuktak, leszálltak - gondolom ezt majd ők részletesebben elmesélik.

Dóri után Márk kezdett pakolni, már éppen indult volna, amikor beerősödött a szél. Várjunk egy picit...röpke 5 órát. Eközben néztük a nagyokat, ahogy a húzós felhős időben szippantódnak felfelé. Egyre rosszabbul nézett ki a helyzet a kezdők szemszögéből, egyre izgisebben a haladókéból. Ekkor készültek a páratlan "gigafelhők" és a "bepillantás a lijaki starthely élővilágába" sorozatok. Időközben már megszoktam a magasságot és a teljesen új perspektívát is, úgyhogy lassan-lassan egyre gyakrabban gondoltam arra, hogy el_fogok_indulni_innen.

Úgy fél4-4 körül (?), már simább lett az idő, a felhők is elvétve szálldogáltak. Mehetünk. Hogymiénmost?! Közben néhányan érkeztek a starthelyre...úrég, hol a cuccom?! Milyen színű is volt a zsák? Jaj-jaj. Ó, basszus, persze, itt van szinte mögöttem. Bandi segített (talán) kiteríteni, nyugtatgatott, én kettős érzéssel álltam: mentem volna, de rettenetesen izgultam is. Aztán elindult Márk, és Joe rám nézett. "Anett, hát te jössz!" Előtte jó néhányszor átbeszéltük merre menjünk, hol veszítsünk magasságot, hogyan szálljunk le. Brigó folyamatosan jelentett a szélről a leszállóban. Jólvan, tényleg nem lesz itt semmi baj, figyelek a startra, az ernyő tart, Joe nem enged el kétes időben, hallani fogom a rádiót, megnyugszom.

Indulás! Nekifutok. Bár elég hosszú a leszálló, néhány lépés után már el is emelkedem. A mélység inkább megdöbbentő volt, mint ijesztő. Néha felnéztem az ernyőre mi a szösz van vele, kaptam is egy kicsi emelést, "tartsd az ernyőt, Anett, fékezd meg mikor előre menne". "oké, szép magasan repülsz, csukjunk fület". Fel is nyúltam a zsinórokhoz, semmi nem történt. Aztán Joe, mintha érezte volna, hogy próbálkozom, határozottan és nyugodtan mondta, hogy figyeljem hova nyúlók, a belépőélhez csatlakozó szélső zsinórokat húzom-e. Hát igen, akkor az volt a gond, hogy a szárnyvégeknél lévő zsinórt húztam..oké, semmi nem történt, tanultunk egyet legalább (hiába van leírva a könyvben, gyakorlatban teljesen más). A fülcsukástól elkezdtem süllyedni, irtó jó volt a tudat, hogy én irányítom az ernyőt. Testsúllyal kormányoztam, aztán már fülcsukás nélkül veszítettem a magasságból. Néha azért még fület csuktam, mert örültem mint majom a farkának, hogy meg tudom csinálni. Aztán kitekeregtem az út fölé, majd vissza, és a mező fölött, akkor már Brigó irányításával, leértem a leszállóba. Rohadtul örültem, hogy elstartoltam, és hogy annyira kis fincsi idő volt fent. A tájból a tengeren és a leszállón kívül nem sokra emlékszem...no, majd holnap!

Reggel már arra kelek, hogy azt tervezgetem a fejemben merre és hogyan fogok repülni. Várom a repülést. El is indulunk gyorsan. A starthelyre mindenki korán érkezik, sokkal több ernyő van kint, mint előző nap. Találok is egy ernyőnyi helyet. Közülünk a tegnapi kétszeri sikertelen kipakolás és 5 órás várakozás után Márk, aztán Bandi és Dóri után én is elindulok - belefutóssal. Bár akkor már nagyon mennék, a startom mégis leginkább egy sánta csirkééhez hasonlított. Az idő kellemesnek tűnt fentről, viszont kezdőként éreztem ahogy mozog az ernyő és a beülő. Tartani kellett. Kicsiket fékezni, máskor visszaengedni, egyszer a balt és aztán a jobbat húzni inkább. Kevesebbet tudtam a levegőben tölteni (fülcsukás nélkül), de izgis út volt, a leszállás pedig nagyon jól sikerült.

Aztán elromlott az idő, elmentünk pizzázni, és hazaindultunk. Nagyon jó volt. Várjuk a következőt, köszi Griff, köszi Joe & Brigó!!!
Anett
« Utoljára szerkesztve: 2012. November 04. - 21:03:47 írta Anett_B »

Nem elérhető Brigo

  • Griff sc
  • club
  • ***
  • Hozzászólások: 47
    • Profil megtekintése
Re:Lijak
« Válasz #9 Dátum: 2012. November 04. - 22:36:42 »
Lijaki évzáró túra :)

A hely ismét tele volt meglepetésekkel az időjárást tekintve kaptunk hideget-meleget :) ahogy mondani szokás !!! Hát, nincs mit szépíteni :) első nap esett, utána zuhogott azután csepegett és megint zuhogott ... még jó, hogy nem olyan fából faragtak minket akik ettől hitük vesztik :) Joe azt mondta, hogy tisztulni fog!!!
Szerencsére ismét nagyon jó társaság verődött össze, több mint húszan lettünk :), így nem volt nehéz elütni az időt :D
Ittunk, ettünk beszélgettünk ...  Esett ! Ittunk, játszottunk...közben megérkeztek Koleszár Edináék a gödöllői Felhőutasok nagyon jó fej, kedves siklóernyősei :) ! Esett !!! Később megjöttek a többiek is itthonról, Hollandiából és Norvégiából !  Szaunáztunk ... ittunk ,ettünk .. dumcsiztunk .. a kandallóban ropogott a tűz és néha kinéztünk az ablakon, hogy "már tisztul" :D de, csak esett tovább az eső !!! :) Pókereztünk, activityztünk és végre megláttuk az eget.... "kitisztult"..... szép csillagos volt :DD aztán, kidőltünk...
A szállásunk 900 méteren volt...az ég reggelre teljesen bedeszkázódott,elmentünk reggelizni. Megittuk a kávét és  zuhogni kezdett az eső de, mi úgy szedtük össze a társaságot mintha rohannánk a tutiba :) na, addigra már jég eső esett :) Jó lesz ez ! - mondta Joe :) ez elég fura lehetett annak aki, nem hisz az idő teremtésben :D
A starthelyre közelítve, 10 km-rel és 300 méter szintkülönbséggel arrébb, abba maradt az esőzés, kitisztult az ég és kisütött a nap :) nagyjából felszáradt a leszálló is  !! :))
Elindultak az első magas startoló kis Griffek :) és mindenki tudott repülni !! A haladók, a kis haladók és a bátor elsőként startoló növendékek kettőt is :) !!! Még a Valics tesók is kijöttek Tiplaseven ernyőket tesztelni! Annyi látszott az erős szélben, hogy a Pawn sem lesz lassú :) !!! Zsebnek összejött a lejtőzés, amit ezidáig még nem volt lehetősége kipróbálni és mostanra tervezte !!! Attival együtt repültek, nagyon szép magasan repültek !!! Joe mondta is az Atinak a rádióba ; Na, Attikám irány a tenger, majd összeszedünk :) Külön öröm volt nekünk, hogy a Felhőutasok is jókat tudtak repkedni ...Edina lett a nap győztese, több mint egy órát repkedett és széles mosollyal szállt le !!! Nagyszerű érzés volt látni, hogy mindenki repül a reggeli jégeső ellenére :) és azt, hogy a kis haladóink ( Fölkl úr és Bandi ) is startolgatnak és teljesen önállóan tökéletesen biztonságosan szállnak le, gyűjtik a kis időket !! :)
A kis Griffek ügyesen próbálgatták szárnyaikat, szépen startoltak, Joe irányításával a hegy mellett repülgettek, jó páran kiemelkedtek, ügyesen fület csuktak, hintáztak és  példaszerűen leszálltak :)
A nap folyamán páran megismerték a parawaiting fogalmát, mert eléggé beerősödött a starthelyen a szél...gratula a túléléséhez :)
Összességében nagyon jó napot zártunk..
Másnap korábban indultunk, a napsütés ellenére vagy pont amiatt az idő idegesebb volt ,mint tegnap...így egy kicsit a dobálóssal is megismerkedtek a kezdő pilóták :) a Felhőút pilótái és a haladóink megint szépeket repülgettek...kitekertek szép magasra :) sajnos csak egy fért bele ,de abból sokat lehetett tanulni :)
A kis Griffek ismét ügyesek voltak és sokkal bátrabbak ,mint tegnap!!! Alig tudtuk kikönyörögni-kikiabálni őket a leszállóba :) még mindenki repkedett volna,ugye?? Minden esetre dolgosabb volt mint tegnap :) de, mindenki leszállt szerencsésen és nagy volt az öröm és a lelkesedés !!!  Annak ellenére, hogy kezdtek összeállni a szmötyis eső felhők, megint felmentünk!!
Két kanyarból tudtunk felmenni, mindannyian...és ezért kétszer is kisétáltunk a starthelyre, hogy biztosan esélytelen -e ..hát az az volt..
Ez a látvány fogadott:
Nagyon erős volt a szél a starthelyen, páran tolattak vagy fül csukva tépte őket fel a felhő ! A hegy felett annyira beerősödött, hogy egy pilóta a penge ernyőjével kiszögeződött a gerinc felett, elég rossz lehetett neki... az már nem lett volna fini :(
A hegy előtt szerencsére még kitudtak menni és végig jól tartotta őket...ebből rosszabb is lehet... és utána már láttuk is az esőfüggönyt a völgyben ! Persze, mondanom sem kell :  Joenak megint igaza lett :) !!! Irány a Pizzázó :))
Nagyon büszkék vagyunk az egész csapatra!!! :)
Végül is három napból, kettőt repültünk  és az azért nem annyira rossz, de a legfontosabb, hogy mindenki biztonságosan leszállt :)
Köszönjük szépen a nagyszerű társaságot és a kitartást, mindenkinek!!!


Nem elérhető ZsuZsie

  • club
  • *
  • Hozzászólások: 1
    • Profil megtekintése
Re:Lijak
« Válasz #10 Dátum: 2012. November 05. - 23:25:44 »
En az a tipusu ember vagyok, aki mindenfele sportot szeret – fotelbol nezni. Ha mar meg kell mozdulni, akkor leginkabb azok a sportok tetszenek, ahol olyan eszkozt kell hasznalni amiben van egy lehetoleg jo eros motor, mert igy megsporolhato a komolyabb  izommunka es csak nyomni kell a pedalt. :-)
Egy baratom mar honapok ota  a sikloernyozesrol aradozott nekem, nem ertettem mi lehetne jo benne, es tele volt a pupom, hogy ahanyszor csak javasoltam, hogy talalkozzunk a hetvegen, mindig az volt a valasz, hogy “nem tudom, attol fugg, milyen lesz az ido, jo lenne sikloernyozni”. Hat, ha valaki szereti azt az erzest, hogy mindig csak a masodik a sorban, annak feltetlenul sikloernyos baratokat ajanlok. :-)
Aztan amikor jott a lijaki tura otlete, megis kb. 5 perc alatt igent mondtam ra. Valoszinuleg ez egy olyan pillanat volt az eletemben, ami elore meg volt irva, hogy igy kell tortennie, mert racionalisan nem igazan megmagyarazhato, hogy igent mondtam, es raadasul ilyen gyorsan. Oszinte leszek, fogalmam nem volt, hogy mi az a sikloernyozes, csak azt tudtam, hogy abban nincs motor, szoval szamomra a “nem erdekes” kategoria.
Ennek ellenere az indulas elott 2 hettel mar mindenkinek azt meseltem, hogy en tandemben sikloernyozni fogok. Ez a tandem megoldas valahogy tetszett, mas vegzi az izommunkat, minden felelosseg ratolva az illetore a  muvelet sikeressegeert, ez nagyon bejott nekem.
Alig 15 orai utazas utan megerkeztunk Lijakba, Joe-t konnyen megtalaltuk. Betessekelt minket a szallasunkra, es 10 masodpercen belul harom jokepu fiatalembert mutatott be nekunk. Na, gondoltam, hogy barmi lesz is, esztetikailag ez a kirandulas mar nagyon rendben van. :-)  Aztan persze kiderult, hogy a fiuk nemcsak csinosak, hanem intelligensek es szellemesek is, sot ugyanez elmondhato a lanyokrol is.
Elso este activity-ztunk, ez is olyan dolog volt ami eletemben eloszor tortent meg velem, en meg a Gazdalkodj okosan nevu jatekon szocializalodtam.
Masnap felkerekedtunk. Amikor felertunk a starthelyre, az nagyon jo erzes volt, egy gyonyoru taj tarult elenk. Kattogtattam is a fenykepezogepet eleg surun. Kozben paran elkezdtek az ernyoiket nyitogatni, es olyan dolgokat hallottam, hogy “ellenorizd, hogy nincsen csomo” meg “otpontos ellenorzes” (vagy valami hasonlo) majd egyszer csak valaki elstartolt. (Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a levegobe emeli az ernyojet, majd latszolag minden racionalitast mellozve a szakadek fele rohan onszantabol). Szoval valaki elstartolt es latom am, hogy beleul abba a valamibe amit elotte a hatara akasztott. Ott ert a felismeres, hogy itt le lehet ulni. Na akkor mar ugy ereztem, hogy talan nem is all tolem annyira tavol ez a fajta sport. Nehanyan meg elindultak miutan Joe tuzetesen szemugyre vette oket, es eroteljes, de nem heves kezmozdulatokkal probalt minel tobb informaciot atadni. Az eppen levegoben levo emberhez folyamatosan beszelt es tanacsokkal latta el. Ez tetszett, es tovabb noveltem a sikloernyozes tetszesi indexet a fejemben. Aztan jopar ora szunet kovetkezett, mert a szel nem volt megfelelo, meg csopogott is az eso. Vegigneztem a csapaton, mindenki szotlanul merengve nezett maga ele,  es tobben lancdohanyos tuneteket produkaltak. Erosen gondolkodtam, hogyan viditsam fel oket. Elovettem egy tabla csokit es elkezdtem kinalgatni. Vegre felelenkult mindenki. Kb. 30 masodpercre, majd ujrakezdodott a merengos, szotlan, cigarettazos fejezet. Akkor komolyan elgondolkodtam, hogy kell-e ez nekem.
Egyszercsak a szel megfelelo lett, az egen levo felhokrol sem volt mar Brigonak rossz velemenye (elotte nehezmenyezte, hogy a feher felho ossze fog csuszni a sotetszurkevel – ekkor onkentelenul is tartottam egy onvizsgalatot, es megallapitottam, hogy eleg erzeketlen ember vagyok, mert belolem ez a jelenseg semmilyen erzelmet nem valtott ki :-))
Joe tehat elkezdte ujra amit reggel mar lattam, mindenkit leellenoriz, meg egy par instrukciot ad, es aztan lehet is startolni. Akkor en mar tudtam, hogy aznap mi mar nem megyunk tandemben, nem orultem igazan, de lattam a tobbieken a vagyodast, hogy repulhessenek, igy vegulis elrendeztem ezt a dolgot magamban.  (azt hittem)
Gyonyoru lemeno napban elstartolt az utolso ember is, es akkor ott nekem megszakadt a szivem sajat magamert, ahogy ott alltam es rajottem, hogy en most nem "szarnyakon" fogok lejutni innen, hanem a labaimon. Este a nap egy ujabb fordulatot vett, Peti ugyanis elhagyta a penztarcajat es az osszes iratat, igy nekiindultunk ujra a hegynek, hogy megkeressuk. Az uton Peti folyamatosan a kalandjairol beszelt, es egy ido utan elkezdtem gyanakodni, hogy a penztarcaja talan a farzsebeben van, es csak kitalalta az egeszet, hogy a kalandfuggoseget rovid idore csillapithassa. Egy biztos, a vaksotetben 10 masodperc alatt megtalalta az elveszett penztarcat, szoval meg mindig gyanus nekem ez az egesz. ;-)
Arra viszont jo volt ez a kaland, hogy elfelejtkezzek a megszakadt szivemrol es masnap ujra azzal a remennyel indultam el, hogy repulni fogok.
Ez a nap arrol is nevezetes volt, hogy uj becenevet adtam nagamnak. Volt a csapatban egy apro, szoke lany, latszatra allandoan mosolygos, de igazabol komoly domina hajlamokkal, ha kozelebb jott, szinte kesztetest ereztem, hogy tiszetelegjek neki. O emlitette Joe-nak egy beszelgetes soran, hogy 50 kg a testsulya. Na, azonnal elneveztem magamat “Masfeldoranak”, es elgondolkodtam, hogy megemlitsem-e Joenak, hogy az en 75 kilommal kell tandemben  sikloernyoznie. Vegulis ugy dontottem, hogy mivel valoszinuleg jol lat, ezert mar talan felmerte a parametereimet es tudja, hogy mire vallalkozik.
A napsuteses idoben valahogy minden gyorsabban ment (vagy csak nem volt mar annyira uj ez az egesz?). Egymas utan startolt el mindenki, es egyszer csak Joe szolt, hogy most mi jovunk. Elkezdtunk keszulodni, mar reggel kaptam egy szuperjo overallt, amit aztan az elso perctol az utolsoig viseltem. Atfutott az agyamon, hogy megkerdezem Joe-t, megcsinalta-e azt az otpontos ellenorzest rajtam is, de aztan ugy dontottem, hogy inkabb nem poenkodok, mert meg a vegen kikapcsol valamit mikozben a levegoben vagyunk es nekem annyi. Viszont mint egy igazi dramakiralyno megsem hagyhattam, hogy csak ugy lazan elstartoljunk, ezert kozvetlenul a start elott megemlitettem neki, hogy remelem aterzi ennek a sulyat, hogy az eletemet most a kezeibe helyezem. Mondta, hogy nincs ok az aggodalomra, egy dologra figyeljek, ha azt mondja, hogy futas, akkor fussak. Javasoltam, hogy beszeljuk meg megis hany lepest kell futnom, nehogy meg a vegen tul sokat fussak feleslegesen – tiszta energia pocsekolas. Megallapodtunk, hogy maximum 15 lepes, hat gondoltam az meg nekem is megy. Jott is a vezenyszo, hogy futas es negy lepessel kesobb mar azt vettem eszre, hogy ulok a foldon, Joe pedig kiabal, hogy ne uljek le. Hat az eleg nehez lett volna,  mert gyakorlatilag o leelozott engem futasban, amitol valahogy osszegabalyodtak a labaim. Na mindegy, oregesen felpattantam es mar rohantunk is tovabb. Joe egy igazi uriemberhez illoen alamtolta azt a kisszeket ami a hatamon volt, es mar lazithattam is. Es innentol kezdodik valami felfoghatatlan, elmondhatatlan, amit at kell elni, amiert megeri busan, magunk ele meredve lancdohanyosnak lenni par orara. Minden gyonyoruseges volt, a vilag osszes problemaja valahogy ott maradt a foldon. Jottunk, mentunk, fordultunk, spiraloztunk. Majd eljott a leszallas pillanata, ismet csak annyi volt az utasitas, hogy ha foldet erunk, futok, nem ulok le…. Szegeny Joe, nem is ertem miert gondolta, hogy ezuttal kepes leszek teljesiteni a kivansagat. Termeszetesen amint foldet ertunk, 3 lepes es csuccs le a foldre. Javamra irando, hogy minden izmom megfeszitettem, es nem hagytam, hogy Joe atessen rajtam, tartottam a sulyat amig athelyezte a sulypontjat. (lehet, hogy megsem igy volt, de igy emlekszem :-))
Hogy rovidre zarjam a mondandom, ezt a tandemes dolgot akar heti rendszeresseggel is el tudnam kepzelni. Azert tavasszal ha lehetosegem lesz ra, elvegzem a tanfolyamot is, ha masnak nem, az elmeleti tudasnak biztos hasznat veszem, akkor is ha eletem vegeig csak tandemezni fogok.
Mindent osszevetve fantasztikus par napot toltottunk egyutt, kivetelesen remek tarsasag volt, nagyon jol ereztem magam, es ezen a forumon keresztul is mindenkinek a legjobbakat kivanom.
« Utoljára szerkesztve: 2012. November 05. - 23:44:28 írta ZsuZsie »

Nem elérhető peter.buki

  • club
  • *
  • Hozzászólások: 2
    • Profil megtekintése
Re:Lijak
« Válasz #11 Dátum: 2012. November 06. - 00:45:46 »
Jöjjön hát az én beszámolóm :)

Már az indulás előtt 1 héttel naponta néztem a windgurut, accuweather és egyéb oldalakat, így biztos voltam benne, hogy nem megyünk mi sehova sem! Aztán eltelt a munkanap (de lassan is telt!) és egyszercsak a benzinkúton találtam magamat. Atesz sem mondott túl sok bíztatót a windguru pro alapján...

Az úton aludtunk, mint a bunda, homályos emlékeim szerint meg is álltunk valahol, hogy a sofőrök is aludjanak valamennyit. Másnap, vagyis csütörtökön 8 körül érkeztünk, a nagy hideg átvészelésére doktor úr hozott nagyon frankó orvosságot. Pálinka eredetű mézes itókát gyorsan be is dolgoztuk a szervezetbe. Nekem már az első kortytól elmúlt a fázhatnékom. :) Hasonló szemlélettel folytattuk a napot, délután némi plusz alvásra is sort keríthettünk, hogy aztán beerponggal folytassuk. (vagy az még délután volt?)

Nade másnap! Néztük bőszen az eget, itt-ott szakadozik, nyílik az ég. Gyorsan pakolás, induljunk repülni! Beállt a griffbusz, mindenki beült, ekkor jött a jégeső. Bután néztünk Joe-ra, kérdezve, "Hova megyünk?" - "Hát, megyünk repülni!" - Válaszolta teljes magabiztossággal. Szerintem ez volt az a pont, amikor több emberben megfordult, hogy a realitással való kapcsolatát erősíteni kellene... :-) Ez az érzés bennem Nemci magasságában csapott át a "vagy Joe próféta, vagy én vagyok helikopter, de egyik nem zárja ki a másikat" érzésbe, Ugyanis nem, hogy jégeső nem esett, de sütött a nap és 10 fokkal melegebb volt. Leparkoltunk a starthely parkolóban, kiválogattuk a cuccokat és elindultunk a starthely felé. Tiszta nyári túrázós hangulatom volt, nyári reggeleken szokott ilyen levegő, napsütés, szórványosan madárcsiripelés fogadni.

Starthelyen az "úbaz, milyen panoráma, ázek" keretes szerkezetbe foglalt elcsodálkozást követően a szupergyors kollégák terítettek. Bevallom, bennem inkább az "innen nagyot lehet esni" felismerés került felszínre, így mire leesett, hogy itt repülni lehet, addigra már a banda fele lesuhant, mi pedig néztük a szebbnél szebb, sötétnél sötétebb felhőket. Miután ezek elszálltak a fejünk felett - némelyik persze pár csepp esőt itthagyott azért -, már terítettem volna. Na, akkor jött az orkán erejű szél és a lesz ebből repülés típusú dilemma...

Szegény Márk már a délelőtti körben felkészült, aztán nem kapott felszállási (leszállási) engedélyt, viszont gyakorolta a "rózsába össze" és a "készülj fel" vezényszavak követését. Ha háromszor nem szedte össze, majd később terítette ki, akkor egyszer sem... végül a szél elmúltával ő kezdte a sort, aztán kisvártatva jöttem én is.

Az első magasstart. Kiterít, közben Gyenge kolléga bekötötte a hevedereket, ellenőriztem az ernyőt, A-B-C-D sor, "áááá, pánik", fékek, hevederek, "áááá, pánik", beülő, sisak, "áááá, pánik", szélirány, szélerősség ismét, légtér, "áááá, pánik", kifutó. Ú, a kesztyűt majdnem elfelejtettem. Aztán felhúz, felnéz, megfékez, nekiiramodik, rohan és már levegőben is vagyok. Hűűűha, repülök! Korábbi küzdelmekkel szemben most sSimán beültem első próbálkozásra. Ernyő szépen száll, néha kis emelés, néha kis süllyedés, de semmi extra, csak fent vagyok és én irányítok! Kis jobb kanyar, kis bal kanyar, nézd csak a fékzsinórokat, a kilépőélet, testsúlykormányzás. Panorámában gyönyörködni nem is nagyon volt időm, annyira lekötött a folyamatos most mi történik kérdés ismétlődése. Első magasstartnak szuperoptimál volt, mint kés a vajban, úgy suhantam, semmi extra kihívás az alapvető milyen magasan vagyok, hova fogok eljutni, pontosan mi felett repülök most kérdéskörön kívül. Brigó irányítása (fékeket vállig!) nélkül az úton túlra szálltam volna, hiába, ezt is tanulni kell....

Második magasstart. Másnap már a szálláson is szép idő volt, így alapvetően pozitívan indultunk lefelé. Lent iszkiri teríteni, de hova? Minden hely foglalt volt, csak nagyon lent volt szabad hely, de onnan még nem mertem indulni, hátha elszúrom a startot. Mire sikerült helyet találnom, minden kisgriff a leszállóban várt a felszállításra. Ellenőrzések, nekifutás, repülök! Picit dobálós volt, amit én katasztrófának éltem meg, próbáltam fékekkel korrigálni az ernyő jobbra-balra, előre-hátra mozgását. Nem nagyon találtam meg a ritmust, valószínűleg a fékekkel nem is fogtam az ernyőt, túl picit húztam őket. Így, utólag jöttem rá, hogy nézhettem volna a kilépőélet, de annál félelmetesebb volt az élmény, mint, hogy gondolkozni tudjak. Rádióirányítás közben átváltott szlovén nyelvre, egy fickó magyarázott nekem, bár értettem volna! :) Akkor nosza, csukjunk fület, abból baj nem lehet, hiszen bőven van magasság a leszálló eléréséhez! Vezetékek magasságában kinyitottam a füleket, simán nyíltak, mint előző napon. Magasságomat - nyilván - ismét elnéztem, úgy láttam, hogy egy iskolakör még belefér. Brigó mondta, bal fék, még jobban, még, még, még, jó, most már oda szállj le. Még jó, hogy nem a kukoricás felett voltam. Még jó, hogy nem volt erősebb hátszél! :)

Összességében több repülésre számítottam, ez persze rajtam is múlt, ha gyorsabb vagyok, három kört is mehettem volna, mint egyesek. Ugye, Bandi?! Viszont novemberhez és az előzetes időképhez képest sokat repültünk! Másrészt nagyon jó hangulatú kis csapat kovácsolódott össze! Próbáltam mindenkivel beszélgetni, ami többé-kevésbé sikerült is!

Tanulság: alázat és bizalom! Alázat a természettel szemben, bizalom az oktatóban, tudja ő, hogy mit mond.

Köszönöm:
 - Dokinak a reggeli (meg)fázás elleni szirupot,
 - Norbinak az új csilivili narancssárga cipőfűzőket, Barnának a bicskát, Dórinak a cipőfűzőkészítés alapelemek I. oktatást
 - Gyenge kollégának az felhőképződési elvek leckéket, a bekötést, ellenőrzést,
 - Joe és Brigó párosnak az optimizmus és nyugalom sugárzást, a sok választ, segítséget, irányítást
 - Bandinak a ska muzsikát :-P
 - Mindenkinek a társaságot és minden mást. ami most nem ugrik be :)

Már csak egy kérdésem maradt: mikor megyünk legközelebb?!

Nem elérhető zseb74

  • Griff sc
  • club
  • ***
  • Hozzászólások: 3
    • Profil megtekintése
Re:Lijak
« Válasz #12 Dátum: 2012. November 07. - 10:56:17 »
Sziasztok,

Remek túra kerekedett most is, köszönöm én is még egyszer az egész csapatnak és külön köszönet természetesen Joenak és Brigónak!

Így év végére (Bassano és most Lijak) végre megszülettek azok a repülések, amikor nem csak búgó vario hang mellett süllyedek folyamatosan lefelé, hanem igazán repülök. Előzetesen az volt a célom (persze az örömteli reppenések mellett), hogy meglejtőzzem a hegyet. Harmadik utam volt ide, az első magas start is itt volt, aztán az első igazi termik, amiben kb. 300 métert nyertem vissza...de a lejtőzés csak nem jött eddig össze. Eddig :)

A felhő felszívós időben, amikor fülcsukva is volt kb. 1-es emelés volt sokszor...gondoltam, de jó alkalom lenne Joeval a spirál kezdeményeket gyakorolni, de az előző esti iszogatás után ahogy éreztem magam...nem kellett sokat gondolkodnom, hogy szóljak-e rádión Joenak, hogy próbáljuk meg, vagy inkább repüljek csendben tovább :)

Pont egy éve volt egyébként, hogy először jártam itt, eleven emlékként élt bennem, ahogy Joe, Peti, Robo próbálnak lelket önteni belém először a reggeli eligazításnál a leszállóban, aztán a hegyen az első magas start előtt. Nagyon hasonlót láttam a mostani első magas startolók arcán is...jó volt látni ezt az izgalmat. És jó volt látni, hogy milyen ügyesek voltatok! Gratulálok nektek is!

Üdv, Zseb

Nem elérhető szabojoe

  • Adminisztrátor
  • club
  • *****
  • Hozzászólások: 106
    • Profil megtekintése
    • Griff siklóernyős club
Re:Lijak
« Válasz #13 Dátum: 2013. Március 14. - 10:42:01 »
Lijak, Lijak ismét ... szombaton kiugrunk elintézni egysmást és repülünk egyet  :-),  de március végén húsvétkor ott fogunk locsolkodni is !!! :-)

Nem elérhető zsero

  • club
  • *
  • Hozzászólások: 2
    • Profil megtekintése
Re:Lijak
« Válasz #14 Dátum: 2013. Augusztus 27. - 00:40:23 »
Lijaki hétvége - avagy Horrorpornó két színben
Rendezte: Hidegfront
Szereplők: Brigó, Joe, Piszák Tomi, Kaldec Tomi, Móni, Kis Zozó, a Királynő és Zsolti (ez én lennék)

Első szín: Horrorpetting

Az úgy volt, hogy a Szlovén királynő meghívta Joe-t szombat reggelre Lijakba, hogy jól odaadja magát neki. Joe meg amilyen ijedős, nem akart egyedül menni, mégiscsak egy királynőről beszélünk, tehát turbó-szervezett egy túrát hétvégére. Mi meg vele mentünk
.
Egész este viharban utazás után reggel megérkeztünk Lijakba, minden nagyon kafa, királynő ott vár, kicsit flörtölgetnek Joe-val, megbeszéljük az udvari bolonddal (helyi márka egyik pilótája), hogy milyen az idő, aki csak annyit mond, hogy ma nem repülhető, mivel 1200-on 20 m/s-os a szél (ez ugye 72 km/h).

Természetesen egy órán belül a teljes Griff busz a tök üres starthelyen áll, majd úgy dönt hogy akkor terítsünk ki. A szél kafa balról fúj párhuzamosan, tehát a körülmények ideálisak. Helyi pilóták sehol, meg egyébként úgy egész Európából senki sincs ott, végülis csak Lijakról beszélünk. Sebaj, legalább nem fognak a levegőben pröttyögni.



Akkor repüljünk! Pár másodperces giga balról befújások, pár másodperc szélcsend, pár másodperc hátulról, néha talán még jobbról is, mindenhonnan fúj, kivéve szemből. De az amúgy is olyan uncsi. Szóval mindenki szépen elindul. Joe kezd. Kicsit furcsán repül az ernyője, össze vissza inog mozog, fülcsuk erre arra, mire meleg szívvel nyugtázzuk: most próbálgatja. Tehát a nagy vidámságban elindul utána Piszák Tomi, aki valahogy ösztönösen 5 centinél nem megy messzebb a hegytől, és egész szépen nullázgat is! Majd jön Kaldec Tomi, aki elmegy balra, és el is tűnik. Konklúzió: Brigó követi Piszák Tomit, én meg nagy bölcsen Kaldec Tomit, mivel hát baloldalt van egy gerinc és OTT JÓNAK KELL LENNIE!

Na, a következő 5 perc tömény horrorpetting volt, nem is írhatom le, mert a Google berakna 18+ba. Süllyed süllyed süllyed csuk süllyed csuk csuk süllyed csuk. Hát akkor induljunk el a leszálló felé. Brigó közben segítőleg beordít a rádión: „Zsolti b-meg fogd azt az ernyőt!”. Joe megnyugtatja: „Fogja azt...”.

Na végül leszállunk, tulajdonképpen mindannyian szépen, természetesen a leszállóban totál jobbos a szél, de az előző 5 perc után már kipipáltuk a 360 fok mindegyikét, tehát ez nem lep meg. Brigó azért kipróbálta a helyi kukoricát is, ami után természetesen hajnali 2-ig ment köztünk “De fogtam”, “De nem lehetett máshova leszállni” beszélgetés, egy nagyon bonyolult kockajáték kíséretében.

Arra egyébként, hogy miért volt ilyen az idő, szerintem leginkább a Kaldec Tomi értelmezése áll a legközelebb, miszerint is igazából félig a hegy mögül fújt a szél, azért jött néha jobbról, néha balról, azért volt a katlan nagyon para és azért tudtak fent maradni 5 centire a hegytől viszonylag okésan.

Ezután megnéztük a hegy tetőn álló kolostort, ami durván szép volt, meg ott éreztük is azt a szelet, amit a hegy elállt előlünk. Hát megvolt a 20 m/s, nem kamuzott az udvari bolond.
Ezután irány egy frissen talált siklóernyős szállás, ahol a tulaj testvére / szeretője / takarítónője / szomszédja annyit mond, hogy 70 EUR, de neki most mennie kell, minden jót, hagyjunk mindent nyitva. Így lett fejenként 10 EUR-ból egy komplett üres házunk 3 szobával, szuper brutál nyugis Lijak völgyi kilátással.



Vacsinál megtaláltuk a környék legszebb panorámájú éttermét, ahol felszolgálták a környék legjobb 6 fős hústálját és Szlovénia legkeserűbb uborkáját. Komolyan, ilyen keserű uborka nem is tudtuk hogy létezik. Kb. 1 köbmilliméternyi elég volt belőle egy komplett paradicsom elrontásához. De a vacsi szuper, és végre aludhatunk.



Avagy aludhatnánk, ha Brigó fel nem pörgetne minket a legkeményebb zsiványak játékával, a „dobj nagyobb számot, vagy legalábbis próbáld elhitetni hogy nagyobbat dobtál”-lal. Totál addiktív, Kaldec család konyhájából hajnali egykor kikergetnek, de mi folytatjuk papírgalacsinok nélkül, amíg bírjuk.



Második szín: Horrorpornó két órája

Felkelünk, megreggelizzük a megmaradt fél kiló húst a tegnapi hústálból, összepakolunk, majd elhagyuk a szállást. Ismeretlen Nő, nem tudjuk ki vagy, de köszöjük szépen a vendéglátást, nagyon jól éreztük magunkat és jót aludtunk.



Starthely 5 percre a szállástól, ahol extázisba esünk: VANNAK MÁSOK IS! Jó nap lesz!! Kora délelőtt növenékeket reppentenek lefelé, szépen szemből fúj, tartja is őket, lassan érnek le. Moni lemegy, Joe még tele-termikel is vele, minden nagyon jó. Piszák Tomi az Oasissel elindul, de nem tud fent maradni, leszáll. Tehát várjunk még egy picit. Várunk fél órát, majd elindulunk.

Pár kör S, egy-két gyengébb termik, ki is sejtene még itt bármit is. Szépen finoman feltekergetünk, mindenki fent van a fensík fölött, mindenki úgy néz ki jól van. Nekem egy picit kezd furcsa lenni hogy lépten nyomon termikbe botlok, nem szokott ez ilyen könnyen menni. Direkt játszok is: ezt most itt hagyom ott tuti lesz egy másik. Van is. Azt is itt hagyom, elmegyek abba, ahol a Brigó van. Útközben van három. És nem is kis cicatermikek, hanem rendes 2-esek. De hát sok hét kánikula után ki vagyunk éhezve a friss finom termikekre, mindenki flörtölget is ezerrel.

Joe és Tomi elmegy a nagy hegy csúcsa felé, megértem őket - nászútjuk van a Királynővel. Én Fajta „Pedig én csak egy jót akartam repülni” Robi filozófiáját követem és ott maradok a starthelynél, nem értem az egész időjártást, hogy honnan van itt ennyi termik, mert felhők csak alig, azok is ici picik, emelni meg egyre több helyen emel. Tehát a nagy tekerés flörtben kapok egy 4-es becsipogást, és mivel annyira forró a drágám, meg egyedül is vagyok vele, kipróbálom azt, amit az interneten olvastam: hogy úgy kell intenzív termiket tekerni, hogy teljesen bedől, nagy belső fék, külső fék teljesen fönt, a kupola belseje érinti a horizontot, épp csak nem húzod spirálba. Hát akkor próbáljuk ki. Azt a piszkos rakátét, amivel ez kihúz, hát az nem volt semmi. Én spirál határon tartom az ernyőt, az meg ááááááá, hasít fölfelé mint az állat. Varió ordít, prüszkül, tüsszent, nyöszög, nyikorog és prümmög. Hát ez így megy 1570-ig, ahol megérkezik egy oldalsó szél (erre kb. 8 óra gondolkodás és beszélgetés után jöttem rá), és a termikem teljesen elnyír amit nekem ebből a spirálhorrorból esélyem nincs lekövetni, vagy egyáltalán észrevenni, tehát az történik amit már mindannyian gondoltok, 7.4 m/s-es termikből elszáll, ernyő belső fele feszül mint állat, külső felén se fék se terhelés se muslinca, és durván elcsuk. Aztán ilyen olyan hinta, megy az minden irányba ahogy kijövök belőle, de szépen megfogom, tartom előre-hátra, jobbra-balra ahogy bírom, na még a végén segített is a Brigó cseszegetése (egyébként ő se szállt ma kukoricásba!).

Hát akkor nekem ennyi most bemelegítésnek elég is, mi lenne ha most leszállnánk és egy kicsit pihennénk. Ne már, kicsit még repüljünk... Nem, én most leszállok és pihenek és kész. Induljunk el a leszálló fele. Brigó kicsit arrébb megy fel a világ végére, és innen messziről is olyan érzést sugall, hogy ma ő a világ legvidámabb citromsága ernyője. De hát ő ő én meg én vagyok, mégiscsak ez a 4.-ik órám az új ernyőmmel és az új beülőmmel, menjünk leszállni. Elindulok nyíl egyenesen a leszálló felé. Kapok balról egy emelést, akkor kanyar jobbra. Megyek még egy kicsit, visszakanyarodok, próbálom kerülgetni a termikeket (ilyet se hittem volna soha hogy megtapasztalok). Hogy most mi történt, az nem teljesen tiszta, de a GPS alapján így néz ki: 1-2-5-3-2-1-2-4-6-7-6-5-3-5-6-7.4-7.9-7.4-6-3-1. Azta. Ez így leszálló felé nyíl egyenesen felvitt 1500-ról 1920-ra pár másodperc alatt. Mert a Mentor 2-t nekem pont ilyen időben kell megismernem... Jó, ezt is túléltük. Akkor térjünk vissza a leszálláshoz.

Eszembe jut, hogy Szalai Józsi múltkor elmagyarázta, hogy a leáamlást is meg lehet ám tekerni. És bebúgott! A leáramlás! Juhé!!! Akkor kezdjük el megtekerni! Hát ez tök szépen megy! Tulajdonképpen minden oké. Csak nehezebb bent tartani, mert mindig a termikek akarnak elszívni. Azok a szemét termikek. De én nem hagyom magam, bekeményedik a jobb fék, megyek balra. És így szépen le is érek nívóba, 1900-ról 800-ra (utólag visszanézve, az elején -6.2 m/s volt, upsz). Olyan határozottan tekertem a leáramlást, hogy két nívóban nullázgatós ernyő mind otthagya a nagy gonddal megtalált termikét és jött velem tekeni... Aztán rájöttek, hogy én most őket átvertem. Bocsi, nem direkt volt  :)

Itt volt egy választásom, megyek leszállni, itt lent épp minden nyugodt volt. Értsd, 2-es termikeken keresztülverekedve valahogy csak le tudnék szállni. Ebbe az ötletbe annyira bele is jövök, hogy lekerülök nívó alá, már a házak fölött vagyok. És ilyenkor, mint mindig megcsap a meleg levegő, hiretelen minden nyugodt és mosolygós, és akkor úgy döntök, hogy egy picit még visszamegyek. Egy kicsit még lehet gyakorolni ezt a termikelést. Szóval hipp hopp megint fent nívó-gerinc-1300. De ez valahogy megint a lóizére emlékeztet. Inkább szálljunk le. Megint elindulok, de most valahogy mindenüt emel. Mindenütt dobálos szaros emelős. Olyan, mintha egy papírlapot szaggattak volna szét a termikek. De nincsenek külön emelések meg leáramlások, csak total dobálósan mindenhol emelős. És nagyon emel. Fülcsukva végig. Kaldec Tomi utólag elmondta, hogy húzott egy B-stallt: abban is emelte. ÁÁÁ, felnéz, reszket, hol itt a felhő? Sehol! Tök tiszta az ég. Akkor meg mi a fene történik? Nem tudom, de próbáljunk meg leszállni. Hát akkor a fülcsukás nem segít, gyorsítót meg nem merek rányomni mert dobálós mint állat, akkor legyen spirál. Levegő beszív, jobbra, egykör, kijön, behúz, szar, de megvan. Kipihenem magam. Ismét. Hát ez így nem lesz jó, amíg belemegyek meg kijövök, felemel annyit amennyit lementem. Akkor húzzunk többet. Próbáljuk meg ezt a kétköröst, vagy tudom is én mennyit, pörög a világ, süvít, kurvajó, akkor ki, vissza, megint félig szar, de legalább az ernyőt szuperül meg lehet fékezni a végén. Lejöttem, szuper. Akkor ezt mégegyszer. Meg mégegyszer. A harmadikba annyira belejövök, hogy RECCS, valami történt a fenekemnél, és nem, nem az amire gondoltok, hanem a szénszálas ülőlapom tört el. Szar konstrukció, amikor vettem a beülőt, akkor is törött ülőlap volt benne, előttem cserélték ki gyári újra. 4 órát bírt. Kamasutra II... de ilyen névvel nem lehetett otthagyni. Egyébként egy álom.

Szóval fél óra izzadság árán lejutottam 1000-re. Kaldec Tomi mellettem valahogy fülcsukva enyhén spirálozgat, amit az én ernyőmnek esze ágában sincs elkezdenie. (Titok: ez csak gyorsított fülcsukva megy, hányósan kiterhelősen). Á, miért van ez? Nem értem ezt az egész időt. Ráadásul most még a völggyel párhozamos szél is elkezdett fújni. Egy tervem van, menjünk ki az erdő felöl, lehet, hogy az adja alám a termikeket, és menjünk be a völgy közepébe a mezőkre, ott megkeresem a legunalmasabb pontot ahol csak nem emel fülcsukva, vagy ha igen kivárom ott amíg lemegy a nap, akkor csak abbahagyja. Szóval irány előre, de ez egyre nehezebben megy. Pedig totál tetején terelt Mentor 2-nek mennie kell mint állat. Szép lassan megyek csak előre, de elkezdek süllyedni. Jeeeee! Fülcsukva megvan a -1-2 szuper!!! Csak közben mintha állnék egyhelyben. Illetve nem tudom. GPS szerint 5-tel megyek, de nem tudom előre vagy hátra. Aztán 600 körül rájövök hogy hátra. Jó, akkor csináljunk olyat, hogy gyorsító. Tehát hupp fülcsuk, kopp gyorsító. És szépen megyegetek előre. Ici-picit. Basszus mi lesz itt a Brigóval meg Piszák Tomival, a Mentor 2-nek elvileg 55 km/h a gyorsított sebessége, és én totál fent ülöm... ők meg középen a Rush 1-t (50 km/h) meg az Oasis-t (48 km/h). 

Egyébként ez a fülcsukás zseniális dolog. A legdurvább dobálós fosban teljesen kezelhető lett tőle az ernyő. És még gyorsítózva is. Tök szépen megy. Kapja balra jobbra a cuccot, próbálja elemelni hol ezt hol azt a kezemet, de tartani kell és szépen megy lefelé. Szóval így szépen beérek egy mező közepére, viszonylag messze az elektromos vezetékektől meg a kukoricásoktól (ami egyébként a völgy 90%-a). Gyorsítón állva szépen kiülök a beülőből, és fülcsuk-gyorsítóval lemegyek kb. 1 méterig, onnan meg nagy fék, és meglepően gyönyörűen lent is vagyok. Kifordul, C megtalál, letör, megvan. Juhéé. Egyébként ez az adrenalin tud valamit, szerintem az egyik legjobb leszállásom volt. Pontosan tudtam mit kell csinálni, kifordulás OK volt, C zsinór azonnal megvolt. Összeszedem az ernyőt a térdem közé, egyet káromkodom a rádióba, és nagyon drukkolok Brigónak és Tominak, hogy minden ok legyen.

Aztán végignézem, ahogy mindenki valahogy így vagy úgy leszáll. Talaj közelében mindenki tolat, de most nem ez számít, hanem hogy mindenki önállóan le tudott szállni és baleset nélkül megúszta. Joe sajnos szakadt gyorsítóval, de egy baromi gyors ernyőn, szintén tetején terhelve, úgyhogy tolatás nélkül függőlegesen a kukoricába. Huhh mindenki OK! A lányok egy pár percre beparáznak, mert a Joe-t nem hallja senki, de ez valószínűleg a nagyfesz vezetékek miatt van, ami talajszinten kinyírhatja a PMR-t. De aztán felhívják mobilon és megolvadnak a szívek.

Leérkezve senki nem hiszi el, hogy csak 2 órát voltunk a levegőben, úgy látszik a „de hát már tökre kellett pisilnem” időmérő berendezés érzelmileg befolyásolható. Brigó totál be van pörögve, teljes diszkó eksztázisban mesél hogy mennyire jó volt neki és hogy 2900-on milyen hideg volt, de mennyire szép, és hogy láttot egy 2-3 méteres madarat közelről, és hogy nem gondolkozott semmit, csak tekert, tekert tekert és tekert. A másik füligérő szájú barátunk Piszák Tomi volt, aki az Oasissal egy istenit repült, bármiféle para nélkül és szerintem ha mi nem szállunk le akkor most is ott van még. Kaldec Tomi egyetért hogy milyen durva volt, Joe első szava annyi hogy ő nem emlékszik arra hogy mikor repült volna ilyen időben, na meg hogy a Királynő milyen finom kis virgonc.




Pár tapasztalat, így utólag:

1. Külső fék nélkül termikelni faszság.
2. Ha a helyi pilóták azt mondják, hogy használhatalan a nap, és tök üres a starthely, akkor lehet hogy tényleg nem almáspite lesz a legevőben. Alvás nélkül meg pláne.
3. Meg kell tanulni szépen spirálozni. Meg ezt a fülcsuk-gyorsító-bedől-kihány változatot is.

Utószó

Egy nagyon intenzív kis turbó túra volt ez a hétvége, ahol 2 óra alatt annyit tapasztalhattunk mint máskor 20 alatt. Szuper jó hangulatban, fáradtan érekeztünk haza, kinyitottam a laptopomat és leírtam ezt nektek, mert holnap már úgy se tudnám így. Jóéjszakát.