Szerző Téma: Torockó  (Megtekintve 14934 alkalommal)

Nem elérhető Rácz Monika

  • club
  • *
  • Hozzászólások: 25
    • Profil megtekintése
Re:Torockó
« Válasz #15 Dátum: 2012. Március 18. - 20:25:17 »
Peti!
Köszönöm a bíztató szavakat, lelkesedésnek nem vagyok híján, a para meg minden start előtt az életem része, de ez még jó ideig normális lesz úgy hiszem:)
Segítőszándékból is kapok mindig, és nagyon tetszik hogy ebben a sportban ennyire odafigyelnek ránk, kicsi griffekre:)

Nem elérhető Brigo

  • Griff sc
  • club
  • ***
  • Hozzászólások: 47
    • Profil megtekintése
Re:Torockó
« Válasz #16 Dátum: 2012. Március 20. - 19:28:05 »
és a nagyokra is  :)

Nem elérhető szabojoe

  • Adminisztrátor
  • club
  • *****
  • Hozzászólások: 106
    • Profil megtekintése
    • Griff siklóernyős club
Re:Torockó
« Válasz #17 Dátum: 2012. Május 02. - 09:59:44 »
kicsit szokatlan, hogy nincs az a kis zsivaj reggeli közben :)  ...
Na hát ez a hétvége azt hiszem megint maradandó emlék lett :)   

Egy jó túrához kell egy jó társaság és a jó időjárás ... mi ezen a hétvégén mindkettőből kifogtuk a legjobbat :)
Hogy mennyire jó időnk volt?  A helyiek még sosem láttak ennyi ernyőt a levegőben egyszerre, egész nap fent voltak körben a hegyek felett, közel százat számoltak :)
Mi is kivettük a részünk ebből, hiszen nálunk is 4-5 órás repülések születtek :) De akinek ez az idő erős volt tudott, több körben kisebbeket repülni a hegy mellett ...
A jó repülések után levezetésnek pedig jó volt egy kis kirándulás, a helyi nevezetességek meglátogatása, persze "szerencsére" nem volt idő mindegyikre :)
Köszönöm , hogy eljöttetek és a túra sikerét megteremtettétek :)
A segítséget T.Sanyinak, K.Tominak, R.Petinek, Brigónak :)
A vendéglátóinknak pedig a sok finom ételt ... és a bőséges szilva és áfonya "levet :-)
Az élménybeszámolós after party a KK-ban holnap (máj.3.csütörtök). Fröccs party - a pultban R.Peti !!! :)
gyertek...

Joe

Nem elérhető BaratAdi

  • Griff sc
  • club
  • ***
  • Hozzászólások: 27
    • Profil megtekintése
Re:Torockó
« Válasz #18 Dátum: 2012. Május 02. - 17:25:05 »
Sziasztok!
Szuper hétvége volt szuper helyen, kiváló időjárással, társasággal és ötcsillagos ellátással! :)
Repüléssel kapcsolatban a legnagyobb dolog a számomra az, hogy úgy érzem nagy lépést tettem az aktív időben történő aktív repülés terén. A hétfői napon a korábbiakkal ellentétben már egy csukást sem kaptam, és az aktív idő ellenére végig úgy éreztem, hogy uralom az ernyőt, ami nagyon jó érzés volt!
Köszi mindenkinek aki ott volt, köszi Joe a szervezést! Menjünk jövőre is, és repüljünk még sokkal nagyobbakat! :)

Nem elérhető Regős Peti

  • Griff sc
  • club
  • ***
  • Hozzászólások: 25
    • Profil megtekintése
Re:Torockó
« Válasz #19 Dátum: 2012. Május 02. - 23:50:51 »
Sziasztok!

Bizony én is nagyon jól éreztem magam!
Köszönök mindent mindenkinek! Nagyon jó volt a társaság! A reggeli kávézásoktól, a repüléseken át egészen a felejthetetlen esti bulikig! :) Joe... a jövő évi túrára letenném holnap az előleget ha megfelel! :) :) :)
Akkor holnap! Mindenki legyen szíves hozni a készült képeke/videókat valamilyen formában! :) Köszi! Köszi!

Nem elérhető Bandi

  • club
  • *
  • Hozzászólások: 6
    • Profil megtekintése
Re:Torockó
« Válasz #20 Dátum: 2012. Május 04. - 08:38:36 »
Videóbeszámolót szeretnénk! :)

Nem elérhető szabojoe

  • Adminisztrátor
  • club
  • *****
  • Hozzászólások: 106
    • Profil megtekintése
    • Griff siklóernyős club
Re:Torockó
« Válasz #21 Dátum: 2012. Május 04. - 09:02:47 »
Hamarosan elkészülnek, úgy hallottam :-)

After fröccs party is szuper volt tegnap este :-)
« Utoljára szerkesztve: 2012. Május 04. - 09:34:42 írta szabojoe »

Nem elérhető Kadlec Tomi

  • Griff
  • club
  • **
  • Hozzászólások: 25
    • Profil megtekintése
Re:Torockó
« Válasz #22 Dátum: 2012. Május 04. - 10:49:20 »

Kicsit nehezen álltam neki beszámolót írni, mert annyi minden történt ebben a négy napban, hogy nem is tudom hol kezdjem.

A túra valójában nem is Erdélyben kezdődött, hanem már pénteken, amikor Joe feldobta, hogy jó idő lesz és menjünk Kalocsára, de rögtön hozzátette nagy hülyeség, mert készülni kéne az útra. Hát persze, hogy lementünk Kalocsára :) Mondanom sem kell, hogy ez jól megkevert mindent, és az egész nap egy örült vágtázás lett, vég nélkül. Részemről csak a pénzváltás, a csomagolás, és a pihenés maradt ki :) Az idő végül mégsem volt olyan atom, mint elképzeltük, sorra koppantak ki az emberek 10-20-30 Km után, én is kitekertem amíg sikerült, de mire elindultam volna valamerre már véget ért az idő, és kb. fél óra sétára szálltam le a reptértől. Láttam közel őzeket, meg nyuszit, tehát már jó volt nekem. Aztán meghatározhatatlan számú autóval, ismerd meg hazádat játszottam, merülő telefonnal. Volt izgalom gazdagon. A lényeg mégiscsak a végeredmény, hogy minden összeállt reggelre és indulhattunk Torockó felé.
A reggeli találkozó elég elfogadhatóra sikerült, ami külön öröm, aztán az a határig eseménytelen volt, ahol megint volt egy kis kaland, ami engem nem lepett meg, mert nincs olyan, hogy ennyi ember közül valakinek nem legyen rendben valamije :) Végül aztán a jóindulatú közeg engedékenysége után mehettünk tovább. Románia Erdélyt megelőző részéről két élmény volt a meghatározó: 1 ennyi szinü és fajtájú villamos a világ más pontján biztosan nincs, 2 a villanyoszlopokon annyi drót van, hogy szerintem minden telefon előfizetőnek újat húznak ki egészen a központból, és az oszlopon karikába még hagynak is 100 métert hátha arrább költözik. Az utak megmagyarázhatatlanul változatosak, egy teljesen sima használható szakaszban van két kilométer lőtér minőségű, harckocsirázató. A helyieknek biztos nincs mobilja, mert folyamatosan a dudával morzéznak, bármi közlenivalójuk is van. A Torockó elötti részen már abszolút a magyar hatás jellemző. Olyan mint itthon, csak kicsit tisztább, és ápoltabb. Torockó magyar részén sem láttam málló vakolatú házat, vagy bedőlt kerítést, ami azért itthon előfordul. Torockóra érve rögtön csomagolás és mászás következett fel a hegyre. A Székelykő elképesztő látvány, de repülés szempontjából a vele szemben lévő hegy és gerinc a meghatározó. A starthely amit használtunk 800 méter körüli, a leszálló kb. 600 méteren van, tehát itt nem olyan óriás a szintkülönbség, de gerinc felettünk 1200-1300 között húzódik, nagyjából 2,5-3 kilométer hosszan. A starthely nagyon jó, és végig teraszos a hegyoldal, pár nem túl nagy fával, így kezdőknek is megnyugtató érzés, hogy akármi történik nagyjából bárhova lepottyanhatnak. Az első nap részemről csak egy lecsúszás volt, nem is nagyon erőltettem, nem is szoktam, jobb ismerkedni a hellyel, a levegőből mégiscsak más. Nagyon jól nézett ki, ahogy ment le a nap, és mi már teljes árnyékban voltunk, a gerincen ingázókat és hegy túlsó oldalát pedig sütötte a nap. A következő, ami minden napra igaz volt, az étkezések minősége, mennyisége, és hangulata. Fantasztikusan szép környezetben, nagyon kiadós, finom étkeket szolgáltak fel nekünk, házias hangulatban. Olyan nem volt, hogy valami elfogyjon. Nem egy fogyókúrás tábor volt az biztos. A reggeli és vacsora olyan bőséges volt, hogy napközben szerintem senki nem éhezett el, még akkor sem, ha csak gyümölcsöt vagy pár kekszet evett ebédre. A mi szállásunk Piroskánál volt, egy abszolút autentikus házban. Tulipános láda, festett pad, a falon régi képek, festmények magyar katonákról. Kicsit szégyeltem is magam, amikor a modern kütyüimet a tulipános ládára raktam estére szellőzni. A második nap reggelén kávé várt mindenkit a Székelykőre néző teraszon és napkeltében beszélgettünk, a nagy hegy alatt. Ilyenkor mindig a világ urai érzés fog el, és tudom, hogy nem létezik nekem abban a pillanatban a lehető legjobb helyen vagyok. Délelőtt felmásztunk, vártuk a tuti időt, a szél kicsit erős volt, és az is előfordult, hogy 2 órán keresztül nem is ment el senki. Akik viszont feljutottak a gerinc fölé, azok ott is ragadtak. Egy jó pillanatban páran elpattantunk, és én utólag jó döntést hozva, nem rögtön a starthelytől jobbra lévő fenyvest céloztam meg, hanem a balra lévő sziklás részt, és ott sikerült annyi magasságot nyerni, hogy a hegyre, az erdős rész fölé érve megnyugtató magasságom volt. Kezdhettem a girhelést felfelé, ami nagyon lassan és küszködősen ment két másik ernyővel, akivel folyamatosan egymást figyeltük, mert a tutit senki sem találta. Aztán ha lassan is de felértem, a gerinc, starthelyhez közelebbi alacsony végénél, és elindultam az ingán, aminek csak a feléig jutottam, mert az da becsatlakozó taréj átrepüléséhez még nem volt elég magasságom. Gyűjtögettem még pár métert egy újabb fordulóval, aztán nekivágtam ismét, már magasabban, de a taréjnál nem tartott eléggé, sőt merültem is, de engem már nem érdekelt semmi, áttoltam felette gyorsítóval, remélvén, hogy amit elvesztek azt a túloldalt vissza is nyerem. Igazam lett, habár nem vállaltam nagy rizikót, mert már akkor sokan voltak fenn, és látszott, hogy az a rész még jobban is tart. Elindultam az én lassú tempómban a magasabbik és sziklásabb gerincvég felé, aminek a tetején lévő füves folton turisták ücsörögtek. Felettük nem sokkal értem oda, leintegettem, befordultam szembeszélbe, kimentem előrébb a szikla felé, és olyat ugrottam helyben, hogy kamilláztam mindenfelé, hogy ez most mi, de ez nem a mi kis fával borított dombocskánk egyike. Itt az egész nap süti a nap a sziklákat, az erős szél még rá is fúj, úgyhogy figyelni kell. A repülés első másfél órájában nagyon aktív volt az idő, a fennmaradáson, és az ernyő irányításán kívül nem is tudtam nagyon másra figyelni, még talán szét sem néztem. Később kezdett kisimulni, ismerős ernyők és maszkok/sisakok is megjelentek, úgyhogy kezdődött a nézelődés, integetés, beszélgetés, egyszóval az örömrepülés :) Ekkor nagyon sokan voltunk fenn, én 50 körüli ernyőt számoltam előttem, de mögöttem és felettem is elszórva sokan egerészetek. Másnap megtudtuk, hogy valaki vette a fáradságot, és a helyi szinten is kiemelkedő 93 ernyőt számolt össze. Nagyon komoly, de ennek ellenére egy incidenst sem láttam. Jöttünk-mentünk az ingán, rám szokás szerint jellemző módon, rendszerint egyedül maradtam a hegy egyik végén, míg a rohanógépek már a másikon voltak, és visszafele olyan érzésem volt, mintha szembe mennék az autópályán. Az új víztartályom jó szolgálatot tett, elég sokat ittam, aminek a következménye meg is lett, de ezért már csak nem adok fel egy ilyen szép repülést :) Lassan fogytak az ernyők, a falura már árnyékot vetett a nap, és kúszott fel a Székelykőre is. Végül már csak úgy tízen maradtunk, és elindultam én is kifelé, a falu fölé, föntről is megnézni, majd vissza a leszállóba. 4 óra 45 percet repültem. Nagyon boldog és fáradt voltam, csomagoltam, a busz amivel furikáztunk fenn volt, a vacsorát rég lekéstük, de sebaj :) Dóri volt a legkitartóbb, és ő jött le utoljára, már tejesen sötét volt mire elindultunk a faluba, vacsorát kuncsorogni, de az ételmesterünk, pár rosszalló pillantás után nagyon finom levest, és frissen sütött húst tálalt fel nekünk. Ezen a napon többen egyéni legjobbat repültek. Este nem kellett altatni, de a fáradság kicsit áthúzódott másnapra is és kicsit tompa voltam a harmadik napon, aminek a szélcsend, és a nagy meleg sem tett jót. Nyűgős nap volt, nálam van ilyen, igyekezetem nem ráragasztani másokra. Ilyenkor persze semmi nem jó. Délutánig kivártam, lecsúsztam egy gyenge start után. Miután mindenki a leszállóban volt, ha már csak ennyi volt aznapra, akkor elindultunk megmászni a Székelykőt, persze csak félig. Végül megérte :) A látvány és a kihívás miatt, de volt kaland ott is bőven. A sziklás hegyoldalon terítést nem számolva, a varióhoz nem vittem a tartót, egy szál pólóban voltam és azon járt az agyam, hogy ha itt elcsúszok annak mi lesz a következménye, persze elcsatoltam a beülőmet, de még előtte Peti a gyorsvonat zuhant felém. A startnál a sisakomba akadt egy zsinór, mentem oldalra fél méteren a köves talaj felett, aztán már csak egy célom volt, hogy leszálljak, ami az előzményeket tekintve tűrhető lett. Kell ilyen nap is, de nem a hely adottságain múlt, hogy egész nap bénáztam. A bőséges vacsora és a társaság azért estére dobott a hangulatomon egy kicsit, és úgy feküdtem le alvadni, hogy holnap nem leszek ilyen nyomi. Az utolsó nap a többség falut nézett délelőtt, de minthogy volt aki nálam is lelkesebb volt, felmásztunk a starthelyre, és egy nagyon kicsi, de kellemes lecsúszást produkáltunk, célraszállásszerűvel, ami azt jelenti, hogy a teraszt eltaláltam, amin ki volt jelölve a pont :) Csomagolás és indulás következett, és mentünk a Tordai sóbányába, ami nagyon nagy élmény volt, jófej idegenvezetővel azoknak akik nem rohantak előre. Sok érdekes információt tudtunk meg, és később a látvány volt hatalmas ami a mélyben tárult elénk. Óriás magasság, és tökéletes szórakoztatóközpont a mélyben. Nagyszerű hely, nagyon megérte elmenni oda, még ha a fenti körséta a mélység felett nekem emberpróbáló volt is. Hazafele az út jó hangulatban telt, emberi időben hazaértünk. A csütörtöki KK-ban pedig kicsit újra átéltük az élményeket. Kimondhatatlanul jól éreztem magam, nagyszerű társaságban, nagyszerű helyeken, és egy óriást repültem. A világ ura vagyok :) ( egy kicsit )

Nem elérhető szabojoe

  • Adminisztrátor
  • club
  • *****
  • Hozzászólások: 106
    • Profil megtekintése
    • Griff siklóernyős club
Re:Torockó
« Válasz #23 Dátum: 2012. Május 04. - 17:24:56 »
Az olvasni való mellé itt a képes beszámoló :-)

http://www.youtube.com/watch?v=4Pq07oAKuDk&feature=youtu.be


köszi,köszi  :D

Nem elérhető szabojoe

  • Adminisztrátor
  • club
  • *****
  • Hozzászólások: 106
    • Profil megtekintése
    • Griff siklóernyős club
Re:Torockó
« Válasz #24 Dátum: 2013. Március 14. - 10:39:19 »
Sziasztok , már lehet jelentkezni idei erdélyi kiruccanásunkra ....  szokásos május eleje :-)

Nem elérhető szabojoe

  • Adminisztrátor
  • club
  • *****
  • Hozzászólások: 106
    • Profil megtekintése
    • Griff siklóernyős club
Re:Torockó
« Válasz #25 Dátum: 2013. Május 07. - 15:53:42 »
Sikerült jobb időt kifogni, mint az előre jelzés ... bőven volt pálinka, csorba leves, kalács és pár óra repülés :-)

Nem elérhető Bandi

  • club
  • *
  • Hozzászólások: 6
    • Profil megtekintése
Re:Torockó
« Válasz #26 Dátum: 2013. Május 07. - 16:01:55 »
Nemrég jöttünk vissza Torockóról, nagyon állat 5 nap után! Aki már volt, annak nem is kell, aki meg még nem, annak nem is lehet elmondani, hogy milyen jó ez a hely (el kell menni!). A szállás very fuckin' csodálatos, starhelyre néző ablakokkal, nagyon kedves vendéglátókkal, nameg olyan finom és olyan hatalmas adag kajákkal, hogy szerintem most pár napig csak regenerálódni fogunk Anettel.

Az első nap máris kalandosan indult, kicsit sikerült átértelmezni a lecsúszás fogalmát. Amikor felértünk a starthelyre, még három ember elstartolt, de az utolsó már a kifutószélben! Mire mindenki felért, már egyértelmű volt, hogy ebből lesz egy zápor, de gondoltuk, kibekkeljük. Aztán jött is a zápor, lett belőle zivatar, úgyhogy negyed óra fa alatt ázás után el is indultunk lefelé. Közben villámlott is szépen körülöttünk, izgi volt.

Az öt nap alatt én 8-szor másztam meg a hegyet, a leghosszabb repülésem 30 perc volt, a hegy fölé kerülni most nem sikerült (majd jövőre), de így is nagyon jó volt és azért nagyon sok tapasztalatot szereztem. Elsősorban azt, hogy türelemmel és alázattal kell hozzáállni ehhez a sporthoz. Pár hete nagyon jó volt a Vértes feletti másfél óra a gyogyiban, de ettől még nem lesz az ember Pilóta I. És nem jelenti azt, hogy el lehet lazázni bármelyik startot vagy leszállást. Az első nap ugyanis mesterien elcseszett leszállásokat, a második nap pedig hasonló startokat sikerült bemutatnom. Aztán odafigyelve és türelemmel már ment szépen, de ehhez kellett a nyugi (türelem) és a koncentrálás.

A másik tanulság az volt a túrán, hogy nem megyünk "vakon" a többiek után, hanem csak ésszel. Visszanézve az egyik videót észrevettem, hogy szépen követek egy ernyőt az emelésben, majd ugyanolyan birka módra megyek utána a leáramlásba :) Szóval figyelni kell és a helyzetnek megfelelően korrigálni mindig!

Volt egy érdekes helyzet is a harmadik napon. Mellettünk a starthelyen helyi erők gyülekeztek, akik néha felszálltak egy szondakörre, és ha kevés volt az emelés, akkor visszaszálltak. Ezzel aztán szépen el is dominálták a starthelyet, Dóri például egy órát várt kiterített ernyővel az egyik srác mögött. Na, de a lényeg: egy másik magyarországi klubnál volt egy pilóta, aki éppen startolni kezdett, amikor a fenyők mögül berombolt az egyik penge ernyő, mert vissza akart szállni. Elkezdett _ordítani_ hogy stop, de a kezdő ernyős már nem igazán tudta/akarta félbeszakítani a startot. Ezután a visszaszállni készülő ernyős még káromkodott párat és nagy duzzogva kitért a startoló elől. És utána ment az anyázás, hogy a levegőben lévő pilótának mindig elsőbbsége van vs. a visszaszállást csak úgy hajthatod végre, hogy nem zavarod a startolókat. Aztán persze elsimult a helyzet, és ez egy cseppet sem vette kedvünket.

Ezúton is grat. Dórinak, aki még feladatot is teljesített (!!) és Misinek, aki kétszer is gyönyörűen felgirhelt a hegy fölé!! Meg persze mindenkinek, szerintem tök ügyesek voltatok :) Remélem, majd meséltek is!!

Joe&Brigó, kösz a túrát még1x! Szuper volt minden!!

Bandi

ui: És Torockót már csak azért is nagyon szeretni fogom, mert itt lett meg az A-vizsgám!! :)

Nem elérhető peter.buki

  • club
  • *
  • Hozzászólások: 2
    • Profil megtekintése
Re:Torockó
« Válasz #27 Dátum: 2013. Május 07. - 16:10:14 »
Sziasztok!

Annyit tennék hozzá, hogy aki Torockón megtanul ügyesen startolni és leszállni, annak semmilyen másik helyen nem lesz gondja vele többet.
Ugyanis a starthely és a leszálló is Advanced Level III. [ (R) by Pepó ] besorolással büszkélkedhet. A starthely lejtése optimális, viszont a lankához képest szinte biztosan oldalszelet kap. Nem lehetetlen, sőt. Nekem is sikerült, egy (rontott) start után... :) Viszont a hely optimális a hosszú fennmaradásra, ezt Dóri is bizonyította. Mindig van szél, lejtőzni mindig lehet, sőt, hamarabb lesz termikes az idő, mint máshol. A leszálló teraszos, fákkal és tüskés bokrokkal díszített. Teraszonként egyedi lejtését érdemes memorizálni, különben könnyű átsiklani az úton, ahol nem mellesleg az autósok, motorosok, bringások és gyalogtúrázók nagyon figyelnek a siklóernyősökre. Ha közeledik egy, inkább megállnak 5 méterrel lejjebb és kivárják a sikeres leszállást.

A szervezésre nem találok szavakat. 4 autó és 34 ember összeszervezése nem egyszerű feladat, mégis mindig minden a helyén volt. Látom-hallom más túrák szerveződését és biztosan állíthatom, hogy Joe és persze Brigó nem kis energia befektetésével maximális precizitással teszi helyre az összes mozzanatot.

Köszönök mindent, jövőre is Torockó!

Pepó
U.i.: a helyi pálinkától 5 nap alatt egyszer sem voltam másnapos, pedig Bandi és Misi tunkolták az emberbe. :-)

Nem elérhető szabojoe

  • Adminisztrátor
  • club
  • *****
  • Hozzászólások: 106
    • Profil megtekintése
    • Griff siklóernyős club
Re:Torockó
« Válasz #28 Dátum: 2013. Május 07. - 21:05:42 »

Nem elérhető Bandi

  • club
  • *
  • Hozzászólások: 6
    • Profil megtekintése
Re:Torockó
« Válasz #29 Dátum: 2013. Október 29. - 18:38:35 »
Sziasztok!

Tegnap megjöttünk Torockóról, ma pedig egész nap szabad vagyok, úgyhogy megírom az élménybeszámolót, amíg friss ez élmény.

Fenomenális jó túra volt, a repüléseket nézve nekem az eddigi legjobb. Azt hiszem, hogy a képességeimhez mérten sikerült most kimaxolni a helyet rendesen. Persze így bőven van még tennivaló a torockói bakancslistán.

Első nap

A csütörtöki megérkezés után egyből mertünk nagyot álmodni és a felhők közül ki-kikandikáló napsütésben felmásztunk a Székelykő csúcsára. 1 óra 20 perc kellemes, laza séta volt a starthelyig, amire csodálatosan ráfújt a szél. Joe indult elsőnek, Misivel mi maradtunk a végére. Nagyon szépen elstartolt mindenki, és miután Misi is elindult, egyedül maradtam a Székelykő tetején. Hátul sötét felhők, elől ragyogó napsütés, hatalmas érzés volt ott állni a nyitott ernyővel, egyedül. Aztán egy hatperces lecsúszás a gyönyörű őszben, a sziklák mellett. Nagyon szép nyitása volt a túrának.

Este fejest ugrottunk a torockói vendégszeretetbe, amit csak az ismer igazán, aki már tapasztalta. Pazar kaják, finom és bőséges pálinka, bűbájosan kedves házigazdák. Az elalvás minden szedálás ellenére sem ment könnyen, mert már a másnapon járt az eszem.

Második nap

Nekem (és Misinek) ez volt a szívatós nap, mert olyan is kell. 4-szer másztam meg a kisebbik starthelyet és ebből összesen kb. 20 perc repülés kerekedett. Volt visszaszállásom, bár kissé esetleges (röpült néhány kiszáradt gyökér a seggencsúszásom közben).

Viszont Brigó például 3 órát tolta, és gyönyörőn visszaszállt, mert már unta, wtf :) Hajninak is megvolt az első visszaszállása és nagyon szépen sikerült + az utolsó lecsúszásnál nagyon ügyesen kitekert a pincélből a leszálló felett és végül asszem ő szállt le utoljára.

És amúgy persze mindenki jókat repült, a végére pedig csak lehetett játszani kicsit a már-már gyogyiban.

Leventéék sütöttek kenyeret, majd este már tölteni kezdték azt a 40 kiló kolbászt, amit másnap füstre raktak. Kóstoltuk mindkettőt, csujdáréhaj.

Harmadik nap

Ekkor repülte a csapat a legnagyobbakat, ugyanis felmentünk a magasabbik starthelyre (újabb könnyed gyalogtúra) és nagyon jól adta. Én megdöntöttem a pár nappal azelőtt beállított pilisi kétórás csúcsomat egy szűk negyedórával, Márk (alias György) is egy órát repült és Doki és Márk (alias Iván) is kapott egy ízelítőt az aktív időből. Barna is hősiesen felküzdött és nagyon jót repült ő is. Joe egyből kitekert 1600-ra, ahová nekem a két óra alatt nem sikerült felgirhelni, de 1000 és 1400 között vígan el lehetett utazgatni. Itt is nagyon jól tolta Hajni, szinte végig magam felett láttam az ernyőjét, jól elkapta a termikeket. A látvány eszméletlen, a barnuló, vöröslő őszi erdő váltakozott a tűéles sziklákkal és a fenyvesekkel.

Csoda.

Amikor elkezdett leépülni az idő, akkor abbahagytam a küzdést a méterekért és 1000 méteren elindultam a leszálló felé, mert Joe-val megbeszéltük, hogy lehetne egy kicsit gyakorolni.

Így sikerült meghúzni életem első spirál(ká)ját. Az első próbálkozás inkább csak egy intenzív kör lett, de másodikra már rendesen belenyomott az ülésbe. 9,9 m/s-es süllyedést sikerült a két körben elérni (tehát azért annyira nem húztam bele), a kivezetést pedig még gyakorolni kell, ráérezni, hogy mikor kell megfékezni.

De a gagyi spirál is spirál, nyomta a levet az arcomba rendesen, úgyhogy nagyon örültem magamnak :) Ezúton is köszi Joe, hogy kipróbálhattam! Várom nagyon a következőt!

Negyedik nap

No, ez a reggel már csendesebben telt, érezte a csapat azt a néhány kilométer szintkülönbséget, amit elhelyeztünk a testünkben az előző napokban. A leszállóban kissé nyugatias volt a szél, a starthelyen is oldalas. Levente intézte a felszállítást quaddal, de mi Barnával nem bírtunk magunkkal és felbaktattunk. Aztán ment a matek, hogy el kellene-e startolni, mert annyira befordult a szél, hogy tiszta turbó volt a leszálló.

Aztán csak eldöntöttem, hogy lecsúszok, mert a starthelyen épp jó volt a szélirány. Közben felért Brigó és terített ő is. Nagyon jókor sikerült elstartolnom, az éppen keletibe forduló szél szépen emelt a szikla előtt és sikerült kitekerni 1000 méterre. Aztán egészen 1150-ig kicsit aktív, de kellemes idő volt, de kétszáz méterrel felettem a felhők már gyanúsan más irányban közlekedtek. Már épp kezdtem az egyik felhő alá helyezkedni, amikor a szélnyírásban kaptam egy-két csukást és kezdett nagyon hepe-hupás, küzdős lenni a repülés.

Ha most megint ebben a helyzetben lennék, akkor megpróbálnám áttolni rajta és elröpülni a Székelykő felé, de ez volt az első dobálósabb repülésem és hát szokatlan volt, na. Úgyhogy elkezdtem lejjebb jönni szépen. Addigra elstartolt Brigó is és láttam, hogy nagyon gépészkedik, küzd a leszállóban.

Úgyhogy fülcsuk, feszülés, kapaszkodás és sikerült letenni. Lábraérés után még elemelt egy picit, úgyhogy a vége elég kaszakdőrös lett, de épségben lejöttünk mindketten.


Hamarosan lesz video is. Sokan kameráztunk, úgyhogy jó lenne egy olyan videót összevágni, ahol mindenkinek a repülése rajta van. Én biztosan csinálok egyet, úgyhogy ha van jó felvételetek, akkor dropboxoljátok át és belerakom!

Mégegyszer köszi Joe&Brigó (és Iván és Márk és Hajni és Misi és Doki és Barna), nagyon jól éreztem magam!

Bandi